A lemez ezzel együtt sem teljesíti be azt a már jó húsz éve született prognózist, amely szerint a műfajt – mármint a jazzt – a klasszikus, de főként a kortárs zenével való szintézise menti meg majd a halálától, és ez lesz a jazz új, nyilvánvalóan fényes és immár kifejezetten intellektuális alapokon nyugvó korszaka. Mindebből nem lett semmi sem, még akkor sem, ha azért jó néhány darab és lemez született ebben a szellemben, valamint általában is igaz, hogy számos előadót megérintett a kortárs zene. (E tekintetben talán egy fiatal lengyel jazz zongorista, Piotr Orzechowski ment, aki Krzysztof Penderecki darabajit dolgozta fel, a zeneszerző teljes egyetértésével, sőt, közreműködésével is. Orzechowski szereti az extravagáns dolgokat, nem véletlenül adta magának a Pianohooligan művésznevet.) A Debussy NOW! harmadik előadója a hárfás Anastasia Razvalyaeva a klasszikus zene világából érkezett. Míg Harcsa Veronikának és Fenyvesi Mártonnak a klasszikus zene, közelebbről pedig Debussy világában kellett akklimatizálódniuk, addig Razvalyaevának - amint erről vall a CD fülszövegében is – az improvizáció terén kellett tapasztalatokat szereznie. Itt nyilván nem csak magukra a rögtönzésekre gondolt, de arra a logikára és zenei rugalmasságra is, amely a jazzt jellemzi, és ami többek között az éppen zajló zenei folyamathoz való alkalmazkodásban ölt testet. Hozzátéve, hogy ez az alkalmazkodás egyben a közös játék saját ötletekkel való bővítését, spontán módon történő gazdagítását is jelenti.
A lemezt – amint azt a címe is mutatja - Debussy-dalokból állította össze a trió. Ezek a darabok nem átiratok, ezt nagyon fontos hangsúlyozni. És nem is egy olyan, egyébként különös, hibrid játékról van szó, mint például Jacques Loussier esetében, aki szelíd módon, a kompozíció fő vonalait és kereteit megtartva variálgat tovább egy-egy frázist, vagy a mű eredeti szerkezetébe illeszti saját, csupán pár taktusból álló, rögtönzésnek is felfogható futamait. De nem is arról, amikor a jazzmuzsikus darab főtémájaként használ egy részletet valamely klasszikus műből, és aztán ebből kiindulva tulajdonképpen egy új, teljesen saját darabot épít fel, majd a végén újra visszatér a klasszikus idézethez. (Ha már Debussy, akkor erre is adja magát egy lengyel példa. Az orgonista Krzysztof Sadowski feltette 1975-ös, Three Thousand Point című lemezére a francia zeneszerző Syrinx-ét. Ez valódi feldolgozás, vérbeli jazz, benne Sadowski hosszú és tempós Hammond improvizációjával, amiben a muzsikus hol direkt, hol viszont csak nagyon stilizált, jelzésszerű formában, de visszaidézi a Syrinx témáját.)
A Debussy NOW! című CD-n nem erről van szó. Itt egyszerűen új zenei minőség születik. A születés leglátványosabb eleme kétségtelenül az, ahogy Fenyvesi Márton „élő elektronikája” tolja át Debussy dalait egy másik dimenzióba. Fontos az is, ahogy Harcsa Veronika énekel. A hang, amelyen itt e dalokat előadja, nem a klasszikus zenében elvárt hang, annál sokkal közvetlenebb, ha úgy tetszik „hétköznapibb”, megejtő tisztasága inkább a népzene legkiválóbb énekeseinek előadásmódjához közelít. Igaz ez arra az érzelmi töltöttségre is, amit Harcsa Veronika énekében is fellelhet a hallgató. Razvalyaeva hárfajátéka abszolút szervesen simul bele ebbe a zenei szövetbe. Nemcsak Fenyvesi Márton elektronikus effektjei – mert ezek „csupán” a megfelelő helyre illesztett effektek és nem hangos szintetizátor futamok -, de Razvalyaeva hárfája is misztikus atmoszférát kölcsönöz a daloknak. Ez a misztikum megvan már az alapművekben is - lévén szó Debussy-ről -, de a trió lemezén mindez most felerősödik, és a magától értetődő szépség mellett ennek az új vagy újrafogalmazott zenének a védjegyét jelenti.
Szólni kell végül arról is, hogy ez megint egy bensőséges hangú, intim trió lemez. Egyre több az ilyen. És miért van ez így, mi ez? Válasz a világ egyre nyomasztóbb zűrvarára?
BMC, 2020
Közreműködnek:
Harcsa Veronika – ének
Anastasia Razvalyaeva – hárfa
Fenyvesi Márton – élő elektronika, gitár
- Beau soir
- Fleur des blés
- La mer est plus belle
- La flûte de Pan
- Le son du cor s’afflige vers les bois
- Nuit d’étoiles
- La chevelure
- L’échelonnement des haies
- Le tombeau des Naïades
- Regret
- La fille aux cheveux de lin