Bár igyekszünk lépést tartani a mára már valóban nemzetközivé vált jazzvilág eseményeivel, az előadók örvendetesen hatalmas számával, de lássuk be, hogy ez még akkor is lehetetlen lenne, ha semmi mással nem is foglalkoznánk a nap 24 órájában, nem is beszélve a műfaj jeles hazai képviselőinek munkásságáról…

Csütörtökön, a Budapest Jazz Clubban került sor Gerlóczy Zsigmond rendhagyó szóló zongoraestjére. Rendhagyó, mert nem készült előzetes szett lista, a koncerten ugyanis nem már megírt darabok vagy feldolgozások, hanem az első perctől az utolsóig ott helyben született dallamokból kibontakozó improvizációk hangzottak el, és rendeződtek végül a folyamatnak ívet adva, egységgé. A nézőteret jórészt egyáltalán nem a szerencsének köszönhetően megtöltő közönség részese lehetett a kompozíciók születésének, a kezdeti vajúdástól a beteljesedésig.

A nagykanizsai Cukker Művek Kávéház az utóbbi időben jelentős bázisává vált a helyi közösségi életnek. A kiállítások és a zenés rendezvények sorában a könnyebb jazz stílusok képviselői rendre szerepet kapnak. A farsangi szezonra tekintettel Cserti Csilla a Cukker vezetője egy merész ötlettel rukkolt ki. A másodvirágzását élő klasszikus 20-as évekbeli jazzkorszak szellemiségét idéző programot szervezett január 26-án. Ezen a helyi Triad Combo lépett fel.

Hétfőn már háromórás bemutatónak örülhetett a közönség, persze azok, akik a koncertterembe befértek. Vasárnap és hétfőn a Bartók konzervatóriumba járó fiatalok telt ház előtt mutatkozhattak be a Budapest Jazz Club színpadán.