Megint csak azzal a kérdéssel nézünk szembe, hogy mi a jazz, pontosabban mi az a zene, amit még ilyen-olyan jegyei alapján jazznek nevezhetünk. Nik Bärtsch új CD-je, az Entendre veti fel ezúttal a problémát – ha probléma ez egyáltalán.

Egy-egy ECM lemez elemzésekor már többször emlékeztettem az olvasókat arra, hogy Manfred Eicher milyen zseniális érzékkel „csap le” újonnan feltörekvő tehetségekre, de nem hezitál akkor sem, ha már befutott sztárzenészek új formációit sikerül szerződtetnie. Hogy kicsoda Joe Lovano, Chris Potter vagy Mark Turner azt aligha kell a jazzműfaj ismerőinek elmondani. Nos, ők is bekerültek az ECM „istállójába”, és íme Lovano érdekes trió formációjának második lemezére van szerencsénk itt most felhívni a figyelmet.

Klasszikus post-bop hagyományok által ihletett darabok követik egymást a Bágyi Balázs New Quartet 2020 című albumán. A kompozíciók mindegyike a zenekarvezető-névadó-dobos zeneszerzői tehetségét dicsérik. Nem hazudtolja meg magát, hiszen sok kis variációt becsempész a metrumokba, amivel komoly koncentrációra késztethette muzsikustársait. Nem mintha a zene gördülékenysége csorbát szenvedne, és ebben mindhárom partner kiemelkedő tehetsége, mesteri hangszerkezelése fontos szerepet játszik.

Mint azt az Észak-Amerika földrajza és kultúrája iránt érdeklődők közül sokan tudják, a csaktó indián nyelvből származó bayou szó síkságokon található folyóágakat, mocsaras vidékeket, illetve e vizek által létrehozott szigetvilágokat jelent.