Október beköszöntével került megrendezésre az első Józsefvárosi Jazzfesztivál. A Rákóczi téren múlt péntektől vasárnapig, délutántól koraestig óránként váltották egymást a csarnok főbejárata mellé, és a csarnok épületében épített színpadon a zenekarok. Az ingyenes programokon a jazz szinte valamennyi stílusa helyet kapott.
Új színfolttal gazdagodott a hazai jazzélet azzal, hogy Zalakaros jazz fesztivált szervezett október első napjaiban. A népszerű fürdővárosban nemrégen adták át a Karos Korzó rendezvényközpontot, ami az esemény helyszínéül szolgált. A kétnapos fesztiválon a vokális, latin és tradicionális jazzt helyezték előtérbe, és erre igyekeztek népszerű zenekarokat, énekeseket meghívni.
Akik követik a hazai jazzszínpad történéseit, megfigyelhették, hogy 2016 óta minden tavasszal három (sőt 2019-ben már négy) napon át szólt a jazz a budai oldal rangos előadó-komplexumában, a MOM-ban. Tavaly tavasszal a vírusjárvány miatti zárlat előtt még sikerült lebonyolítani az ötödik fesztivált, az idén pedig azt a megoldást választotta a fesztivál művészeti vezetője, Kleb Attila, hogy a három őszi hónap során rendezi meg három szakaszban az idei fesztivált. Így tehát a már hagyományosnak számító budai jazzünnepet „évkihagyás” nélkül sikerül megvalósítani.
Szeptember utolsó vasárnapján a BMC Koncerttermében pályatársai, az egykori játszótársak, tanárok és tanítványok emlékeztek az idén júniusban, 57 évesen elhunyt Winand Gáborra. Az este hét órakor kezdődött nagyszabású koncerten csaknem harminc, a jazz élvonalába tartozó muzsikus különböző formációkat alkotva lépett színpadra, felidézve Gábor rendkívül gazdag énekesi, instrumentális, zeneszerzői munkásságát, pályafutásának főbb állomásait.
A Müpa 2013-ban indult, a Budapesti Fesztiválzenekarral közösen rendezett „Európai Hidak fesztivál” évadnyitó koncertjein az elmúlt években eddig minden alkalommal egy sokszínű, gazdag kultúrával és jelentős zenei hagyományokkal rendelkező ország állt az eseménysor középpontjában. Idén a koncepció megváltozott, ez alkalommal nem egy ország, vagy éppen több, hasonló kultúrájú ország alkotta terület, hanem egy város került a fókuszba, és elsőként a kivételesen sokszínű és pezsgő atmoszférájáról, fiatalos lendületéről és gazdag történelméről híres Berlinre esett a választás.
Tóth Viktor beszámolóval örvendezteti meg a MagyarJazz olvasóit, így bepillantást nyerhetünk a művész szemszögéből nézve egy fesztivál és egy körút rejtelmeibe. (a szerk.)
Tavaly novemberben hozták nyilvánosságra a Jazz Combo Verseny döntőseinek névsorát, de az újbóli lezárások miatt, eltolták a versenyt idén szeptemberre. Azt, hogy milyen nívós lesz ez a verseny, már akkor látni lehetett, hiszen csupa fiatal, de élvonalbeli, már ismert zenészekből álló zenekarok jelentkeztek. A fellépők közül nincs olyan, akivel még nem foglalkozott volna a MagyarJazz.
Remélhetőleg vannak olvasóink között olyanok, akik személyes részvétellel követik az immáron sok éve tartó szellemidézést, amelynek során a MAO tagjaiból alakult kisebb formációk a jazztörténet legikonikusabb lemezalbumait rekonstruálják, jómagam ezek közé tartozom. Rendkívüli élvezet a „Legendás albumok” sorozat koncertjein részt venni. Legutóbb az annakidején megkülönböztetett figyelmet kiérdemelt – egyszerűen csak Ella & Louis néven kiadott – Verve albumot idézte fel Fekete-Kovács Kornél csapata és a sokoldalú énekesnő, Pocsai Kriszta.
Egy év után ismét jazzfesztivál Érden. A tavalyi vírussal terhelt év után minden fesztiválszervező izgult, sikerül-e az újabb hullám és nagyobb lezárások, szigorítások előtt még lebonyolítani a rendezvényeket. Már látható volt, hogy emelkednek a betegszámok, ám nem lehetett tudni, hogy az újabb variáns, a parlagfű vagy a sima iskolakezdéssel járó betegségekről van-e szó.
Néhány olvasóm most biztos felkapja a fejét erre a címre! Egyáltalán; jazzfesztivál Tiszakécskén? Ráadásul már a nyolcadik? Pedig ez így van évek óta: már 2014-től egy napra a tiszakécskei Arany János Művelődési Központ előtere, nagyterme – akár külön-külön vagy egyszerre, mint most is! – a jazz-zene otthonává vált (A címhez kapcsolódóan: 1 a 2-ben, azaz egy fesztivál 2 színpadon…). Magam eddig szorgalmasan tudósítottam – a tavalyi, csak hálón, közönség nélkül megtartott kivételével! – ezekről különféle fórumokon (Librarius, Facebook).
Kedden az Oláh Krisztián Quartet lépett fel a Budapest Jazz Clubban, a két éve alakult zenekar vendége a brit jazz egyik reprezentánsa, a Royal Scottish Academy of Music and Drama tanára, többek között Quincy Jones, Aretha Franklin, Randy Brecker és Kurt Elling több lemezén és turnéján is játszott Ryan Quigley volt. A többnyire inkább rock koncerteken előforduló extázis kialakulásában komoly „bűnrésze” volt Krisztián mellett öccsének, a szaxofonos Kálmánnak, a bőgős Orbán Györgynek és a dobos Serei Dánielnek.
Hétfőn a budapesti Bolgár Kulturális Intézetben a Biblia óegyházi szláv nyelvre történő lefordításában Szent Cirill és Metód tanítványaként résztvevő, és az első bolgár állam hivatalos írásformájává vált cirill ábécé tökéletesítését befejező Ohridi Szent Naum halálának 111. évfordulójára nyílt kiállítás, kortárs magyar és bolgár művészek alkotásaiból. A kerek évfordulóra tervezett nyitány egy évet csúszott a pandémia miatt, idén viszont az Ars Sacra Fesztivál és a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus programjai közé kerülve nagyobb nyilvánosságot kaphatott. A megnyitó után egy oldalunk profiljába illő ősbemutatóra is sorkerült. Az intézet igazgatója, Plamen Peykov a koncertterembe invitálta a megjelenteket, ahol Binder Károly a Bulgária hét apostola közt számon tartott Ohridi Szent Naum tiszteletére írt zeneművét Borbély Mihály közreműködésével mutatta be.
Az ősz beköszöntével beköszönt a Harmónia Jazzműhely is. A nyári szünet után a háromtagú koncertszervező csapat visszatért a BJC-be, és az elmúlt több mint egy évtized során nagy népszerűségre szert tett „Jazz Péntek” sorozat ősztől folytatódik. A hagyományokhoz híven, a szeptember első pénteki évadnyitón idén is a Szakcsi Lakatos Béla Trio lépett fel.
A hagyományokat folytatva, augusztus utolsó hétvégéjén kizárólag jazz koncertek kerültek a Müpa műsorába. Idén azonban a tizenöt éven át a tradicionális jazz irányzatait kínáló New Orleans Swingfesztivál kereteit bővítették, és az új, JazzTime néven indított sorozatban már a swing utáni, sőt a kortárs fősodorhoz tartozó zenék is helyet kaptak. Így került a három estét felölelő nyárzáró programjába szombaton a márciusban, 89 éves korában elhunyt Gonda János emlékének adózó, a Fesztivál Színházban 20 órától a Jazzstaféta címmel hirdetett koncert is, melyen egykori pályatársaiból, a Magyar Jazz Szövetség későbbi elnökeiből és a Zeneakadémia jazz tanszakának (ma már egyetemi tanszékének) őt követő vezetőiből, valamint tanítványaiból összeállt formációk játszották műveit, idézték fel sokszínű zenei világát
Másfél évtizedes hagyománya van immáron augusztus utolsó hétvégéjén a három napos jazzfesztiválnak a Müpában. Mostantól JazzTime nevén „fut tovább” a korábban New Orleans-Swing elnevezésű jazzünnep. Ahogyan azt a neves trombitás, Szalóky Béla találóan felkonferálta, ez lehetne, akár az első fesztivál is az új megnevezés alapján, mindenesetre várhatóan a műfaj modernebb stílusirányzatai felé is nyitnak majd a jövőben. Egy biztos: jazzre éhes telt ház volt a Fesztivál Színházban pénteken este.
Augusztus 27-én a Borbély Műhely adott koncertet Nagykanizsán. A Móricz Zsigmond Művelődési Házban tartott rendezvényen az együttes 2019-ben megjelent Grenadilla című lemezét mutatták be. Borbély Mihály különböző formációinak nagy rajongótábora van, így a teltházas koncert ezúttal is sokakat vonzott a nyárvégi estén.