Bőgős és zongorista, hangszerelő és komponista, zenekarvezető és polgárjogi harcos, filozófus és író. Mindez együtt volt megtalálható, az éppen száz éve született Charles Mingus személyében. Hatása máig megkerülhetetlen...

Rendszeres olvasóink biztosan találkoztak figyelemfelhívó koncert előzetesünkkel, amiből megtudhatták, hogy a  jazzikon házaspár, azaz Ella Fitzgerald és a kiváló bőgős Ray Brown örökbefogadott fia éppen fővárosunkban várja, hogy ukrán származású neje amerikai vízumot kaphasson. De – mint tudjuk – egy vérbeli zenész nem élhet muzsika nélkül, így aztán rátalált az Opus jazzklubra, ahol éppen a  Juhász Gábor trió játszott. Gábor pedig megtalálta a módját annak, hogy a közönség is megismerhesse a nagy nevet viselő jazz- és blues énekest.

Tudjuk jól, hogy korunkban milyen könnyen osztogatják a grandiózus jelzőket. Mégis azt kell mondanunk, hogy – jóllehet számos kiváló hazai és külföldi muzsikus is játszott már a Háló Jazzklub csaknem 14 éves történetében – a neves jazz- és blues énekesnek, Ella Fitzgerald örökbefogadott fiának, Ray Brown, Jr.-nak húsvét hétfő estéjén történő fellépése nem mindennapi eseménynek ígérkezik.

Jómagam igazán gyakori látogatója vagyok a főváros impozáns jazzkínálatának. Ezért aztán nem könnyű felidézni később egy-egy – mégoly’ emlékezetesnek minősülő – koncert élményét sem. Emiatt aztán nagyon hasznosak saját vagy mások beszámolói… Nos, az Ari Hoenig triónak április 3-án a BJC-ben adott fellépését felidézni nem lesz szükség emlékeztetőre, mert tényleg felejthetetlennek tűnik.

A neves trombitás mögött igazán hosszú és termékeny pálya áll, amiről bárki meggyőződhet, ha csak kicsit is utánanéz a neten. Volt ideje rá, hiszen jóval túl van a nyolcvanon, de rendkívül aktív ma is. Hogy ki mindenkivel játszott azt is könnyű számba venni a róla szóló információhalmazban. Éppen ezért (is) érdekes, hogy tőle – az utóbbi évtizedekben nem megszokott módon – új albumát kizárólag honfitársaival, azaz „talján” művészekkel készítette.

Úgy tűnik, hogy a neves énekes nem tartozik a babonás amerikaiak közé. Korábbi úti beszámolókban olvashattuk, hogy Amerikában voltak olyan hotelek, amelyekben a babonás vendégek miatt nem volt 13-ik emelet… Nem tudom, hogy’ állnak ilyen vonatkozásban manapság az óceánon túl, de Curtis Stigers nem sorolta át tizenharmadik stúdióalbumát, hanem büszkén vállalja a lemez kísérő füzetében, amelyet ő maga írt tavaly ősszel.

A Háló Jazzklub koncertjei mindig nagy élményt jelentenek a törzslátogatók és az egyre több új látogató számára is. Két hete a Pataj György Quintet vérbeli hard-bop műsora lelkesítette a közönséget, a klub 122-ik rendezvénye pedig a számmisztikát is gondolkodóba ejtené, mert 2022. márc. 22-én került sorra.

Végre valami különlegesség, amit szinte soha sem hallhatunk hazai színpadon, ez jutott eszembe, amikor a BJC műsorfüzetében megláttam King Pleasure nevét. Azt tudtam, hogy éppen 100 éve – 1922. március 24-én – született, de azzal is tisztában voltam, hogy még tőle jelentősebb jazzfigurák kerek évfordulói sem mindig jutnak eszébe a hazai „jazztársadalomnak”, így aztán péntek este elégedetten rohantam a BJC-be.

Nagy érdeklődéssel hallgattam meg a fekete amerikai énekesnő lemezét. Különlegessége nemcsak abban rejlik, hogy az 1962(!)-ben elhunyt Dinah Washington „reinkarnációjának” tűnik, de a számok felében a mai technika segítségével Melanie Charles együtt szerepelhet a jazztörténet olyan díváival, mint Ella Fitzgerald, Sarah Vaughan, Betty Carter, és akire egész habitusával hajaz: Dinah Washingtonnal.

Ornette Coleman jelentőségét a jazz történetében mindenki ismeri, aki kapcsolatba került a műfajjal az elmúlt hét évtizedben. Első lemezei az 50-es évek legvégén jelentek meg és óriási feltűnést keltettek, mint a kritikusok és a „szakma”, mind pedig a közönség körében. Most mindenki hozzájuthat a korszakalkotó felvételekhez.