A lemez taglalásától itt eltekintünk, hiszen terjedelmes írásban foglalkoztunk vele 2021. november 17-én. Most viszont a Jazz Hot-ban Jérome Partage tollából megjelent cikk magyar fordítását közöljük, hiszen hazánkban a nagy európai nyelvek közül a francia nyelv ismerete meglehetősen csekély. Köszönjük Tarpataky-Tóth Judit segítségét!

TOMMY  VIG  2022:  JAZZ  JAZZ

In Memory of Monk, In Memory of Dizzy, In Memory of Fats Waller, In Memory of Beethoven I, In Memory of the Hungarian Folk Song, Puella, Cantiuncula, Desiderium, Cantio, Veni, In Memory of Beethoven II, Budapest 1956
Tommy Vig  (vib, dm, p, kb, lead), David Murray (ts), Roger Kellaway (p), Roger Lee Vig (dm)
A további személyek felsorolása a lemezborítón.
A felvétek helye és ideje nincs feltüntetve.
Időtartam: 59’ 06”
Nemzeti Kulturális Alap

Tommy Vig, aki egymagában „magyar jazz-intézmény”– ahogyan ezt már korábban is megírtuk, ezúttal zenei testamentumát nyújtja át a hallgatónak, amelyben az európai klasszikus zene és a jazz, valamint a free (amelyet „atonális zenének” nevez) és a nagyzenekari jazz szintézise található meg.

Az első öt darabot ajánlások formájában jegyzi. Az „In Memory of Monk”-ban világosan felismerhető a nagy pianista szellemisége, nevezetesen a zenekarvezető vibrafonjátéka révén. Itt jegyezzük meg, hogy az album különféle tételeiben többféle hangszeren is játszik a lemez névadója (sőt a modern hangtechnika segítségével akár egyidőben is.).

A dinamikus „In Memory of Dizzy” c. számban Hámori János trombitajátéka kiemelkedő. Az „In Memory of Fats Waller”-ben a Stan Kenton zenekar modorában elhangzó swinges indítás után egy könnyed kitérő következik a free irányába a zongorista Roger Kellaway, Tommy fia, a dobos Roger Lee Vig és az amerikai tenorszaxofonos David Murray részvételével. 

Az „In Memory of Beethoven I”-ben felhangzik az „Örömóda” (az Európai Unió himnusza) zenei motívuma is. A klasszikus zene és a jazz közötti találkozás érdekes megnyilvánulása, amely a nagy európai mesterek régi próbálkozását idézi a „jazzesítés” problémakörében.  Az „In Memory of the Hungarian Folk Song” c. darabot David Murray finoman vezeti be, de semmit sem engedve a jazz szempontjaiból. Nem téveszti szem elől, hogy a magyar cigányzene inspirálta Liszt Ferencet és Johannes Brahmsot is, nem is említve Django Reinhardt-ot, akit elsőként hívott meg Európából az Egyesült Államokba Duke Ellington.

A következő öt darab megtartja a swing, a free és a klasszikus motívumok közötti egyensúlyt, támaszkodva a melódia azon elemeire, amelyeket Tommy Vig kompozícióiban használ.

Az „In Memory of Beethoven II” c. számot a MÁV Szimfonikusok vonósai színesítik, kissé filmzeneszerű a produkció, de ne felejtsük el, hogy Tommy Vig évekig dolgozott Hollywoodban.

Végül a lemez befejező darabja, a „Budapest 1956” c. zenemű, amely kifejezi Tommy Vignek, mint magyar hazafinak a múltja iránti elkötelezettségét. Ez az album befejező darabja, részben terjedelme (15 perc) okán is, mert ezt a MÁV Szimfonikus Zenekar és a jazz big band együtt adja elő Tommy Vig vezényletével. Ez a mű jól illusztrálja, hogy a jazz kedvező hatással lehet a magyar kortárszene hírnevének öregbítésére.

Jérome Partage
Jazz Hot 2022