Akinek volt szerencséje megfordulni Harlem környékén, és tudott időt szánni arra, hogy beüljön koncerttermekbe, bárokba, színházba, vagy ismerősei révén bejutott exkluzív lakáskoncertre, az rögtön hallani fogja, hogy ez az egyik „legharlemibb” lemez, amit valaha készítettek. De ez lesz a véleménye annak is, aki sokat hallgatta az ide köthető lemeztermés színe-javát. Cohen Edgecombe Avenue-i lakása idővel majd, ha kiköltözik egyszer, nyilván múzeum lesz (még a nevezetes Apollo Theatre is csak egy masszív sétányira van onnan). Már az album címe is egyértelmű utalás a fontos nagy elődök egyikére, Duke Ellingtonra, aki szintén a Harlemben élt, és 1960-ban kiadott egy lemezt, amin szép térhatású kék betűkkel ez olvasható: Blues in Orbit.

Cohen lemezének anyaga a felvázolt koncepciót követve laza zenés séta a Harlemben. Amolyan speciális New York-i sightseeing tour of jazz – térben és időben.  Benézünk pár helyre, hogy érezzük a hangulatot. A „Finger Buster” és a „Spillin' the Tea” némafilmekre emlékeztető témakavalkád Willie “The Lion” Smith modorában az alaptrióval. (A fúvósoknál búvároknak böngészhető a végén, ki miben közreműködött.) Egy Ellington szerzemény keretezi valójában a lemezt, két változatban is hallható. Az „Uptown in Orbit” a nyitány és az epilógus, méltó tisztelgés a mester előtt, egy szépen felépített veretes kompozíció. Harlemi jazzhimnusz két variánsban. Még egy Duke-kompozíció újraértelmezett változata tiszteleg Ellington előtt, a lemez végén a „Braggin' in Brass”. Itt érzékelhető, hogy mikor Cohen igazán varázsol, akkor valójában megidézi egy zongorista briliáns technikáját, szellemességét és könnyedségét úgy, hogy izgalmas kortárs jazzt játszik. Ezért a természetességért tarják sokan Cohent az idioma mesterének.

Beugrunk egy színházba például, mert a „My Love Will Come Again” musical részletre emlékeztethet minket leginkább remek fúvós „felhangokkal”. Külön vonulat a tipikusan egy bárban a törzsközönségét szórakoztató zongoristák megidézése. Ilyen szám a muzsikus kedvéért ide járó közönséggel aktív párbeszédet folytató Neil Hefti „Li'l Darlin'-ja, ami egy kiváló blues-os lírai ballada, de Russell Hall-tól a „The Loneliest” is ide sorolható a fúvósok szép komótos szólamaival. Az egyik kedvencem a Gerry Mulligant megidéző a „Venus de Milo” - persze kell ehhez egy olyan altos, mint Patrick Bartley. A hangszerelés ötletességére jó példa Cedar Walton „Mosaic”-ja, unikális finomság pergődobos, seprűzős „dobtörténeti” felvezetéssel, meg a „Distant Hallow” a bőgő-intróval, amelyet aztán élénk párbeszédek váltanak fel, pontok és ellenpontok eszmecseréi hangszerekre megkomponálva.

Ha jól emlékszem, neves brit közgazdászok állították még a múlt században, hogy nem kaphatjuk meg mindig azt, amit akarunk. Cohen viszont azt üzeni ezzel a lemezzel, hogy néha azért igen. Ha keményen megdolgozunk érte. Ő például csinált egy remek lemezt.

Emmet Cohen - Uptown in Orbit (2022)
Kiadó: Mack Avenue Records
Megjelenés: 2022. október 28.

Muzsikusok:

Emmet Cohen – zongora
Russell Hall – bőgő
Kyle Poole – dob
Patrick Bartley – altszaxofon (2, 3, 6, 7, 8)
Sean Jones – trombita (2, 3, 6, 7, 8)

Tracklista:

1. Finger Buster
2. Uptown in Orbit
3. My Love Will Come Again
4. Spillin' the Tea
5. Li'l Darlin'
6. The Loneliest
7. Venus de Milo
8. Distant Hallow
9. Mosaic
10. Uptown in Orbit (reprise)
11. Braggin' in Brass

Teljes lejátszási idő: 56:49