Az idén sincs ez másképpen, a jazz műfaj három ikonikus figurájának a jazz orientációjú szórakoztató zene kategóriájába sorolható albuma látott napvilágot, Armstrong mellett Nat King Cole és Ray Charles válogatást kínálnak. Nagy formátumú „entertrainerek” voltak, akik hatalmas rajongótábort mondhattak magukénak, és biztos vagyok abban, hogy a későbbi generációk is értékelik munkásságukat…

Az Armstrong-album címének magyarázata az, hogy az óskandináv „yule” szó, amelynek jelentése többek között „kisded” is, a karácsony, a téli napforduló megjelölésére is használatos volt a régi angol nyelvben. A cool szó is sok jelentéssel bír, hiszen a hűvös, hideg (vesd össze „cool jazz”), az utóbbi időkben a hazai jazz-nyelv is átvette az angolban mindig is volt nagyszerű, jó, szuper, menő stb. jelentést is. Az album címe tehát egyszerűen: „Louis nagyszerű karácsonyt kíván nektek”.

A lemez meglehetősen eklektikusra sikeredett. Érdekes, hogy eredetileg ezzel a címmel és borítóval (természetesen Louis Santa Claus jelmezben trombitál) 1957-ben egy négy számos 7 inch átmérőjű 45 percenkénti fordulatú kis-mikrolemez jelent meg, amelyen a legismertebb „karácsonyi sláger” a „White Christmas” mellett a „Winter Wonderland”, valamint a „Christmas in New Orleans” és a „Christmas Night in Harlem” volt hallható. A mostani válogatáson ezt egészítették ki további hat dallal és egy – az angolszász világban közismert – még a 19. század elejéről való karácsonyi költeménnyel, amit Armstrong mond el, mégpedig 1971-ben, röviddel halála előtt.

Nos, az említett „kiegészítések” jelentenek bizonyos furcsaságot, mivel a hat számból mindössze kettő vonatkozik a karácsonyra: a „Cool Yule” és a „’Zat You, Santa Claus?”. Ki tudja milyen meggondolásból egy szám az 1957-ben három nagylemezen rögzített „Ella and Louis” albumok egyik remek száma („I’ve Got My Love To Keep Me Warm”) amelyet a dobossal kiegészített Oscar Peterson Trio kísért. Aztán a másik nagy énekesnő, akivel Louis évekig dolgozott, Velma Middleton adja elő a „Baby, It’s Cold Outside” c. dalt duettben, hallhatóan egy Armstrong koncerten.  Bármennyire is komikus, a válogatást végző személyt alighanem a „warm” és „cold” szavak befolyásolták, jóllehet itt a szerelem vonatkozásában kerülnek a dalok szövegébe. És akkor már csak két szám marad, ami tényleg csak azért kellett, hogy a CD terjedelem ki legyen használva: a „Moments To Remember”, amit még az 50-es években, nagyzenekari kísérettel vett lemezre Armstrong abban a hatalmas népszerűséget jelentő sorozatban, amelyben olyan slágerek is szerepeltek, mint a „C’est Si Bon” vagy a „Kiss of Fire”. A másik pedig a „Hello Dolly” mellett alighanem a legismertebb Armstrong sláger 1967-ből – a „What A Wonderful World”, amit aztán tényleg az egész világ megismert, öreg-fiatal, zenerajongó és botfülű egyaránt.  A karácsonyi időszak kötelező szentimentalizmusa még indokolttá is teszi ezt a választást.

Ne higgye a nyájas olvasó, hogy én „cikizni” akarom ezt a lemezt, legfeljebb a válogatás logikáját nem sikerült megfejtenem. Jómagam elkötelezett rajongója vagyok Armstrong művészetének, pontosan ismerve a műfajban betöltött óriási szerepét, jelentőségét. A közönség szórakoztatása, filmszerepei pedig eme hatalmas művész másik, ugyancsak nagyon értékes oldalához tartoztak. Inkább az a bosszantó, hogy a lemezt készítő népes stáb (amelyben még Wynton Marsalis neve is olvasható) nem tartotta fontosnak, hogy diszkográfiai szempontból „helyre tegye” az egyes tételeket. Ugyanakkor vették a fáradságot, hogy a Clement Clarke Moore „A Visit From St. Nicholas” c. versére vonatkozóan közöljék, hogy ezt Louis otthonában rögzítették vele 1971. február 26-án, a halk zongorakíséretet pedig Sullivan Fortner „játszotta rá” idén, azaz 2022. május 17-én a New York-i Sear Sound stúdióban. Annak illusztrálására, hogy a diszkográfiai közlés nem lett volna felesleges, csak annyit, hogy a korai Decca „single” felvételek és az 1967-es „What A Wonderful World” között közel húsz év telt el. És a kifogások sorába tartozik az is, hogy a számok szerzőit sem tüntették fel, holott a válogatás lemezek esetében gyakran még azt is közölni szokták, hogy melyik sorlemezről vették át az adott számot. Mindezek azért meglepőek egy olyan márkás kiadó esetében, mint a Verve, mivel éppen a diszkográfiai adatok hiánya azokra a „no name” európai (holland, német, olasz, spanyol) kiadók válogatás-lemezeire emlékeztet, amelyek csak azt várják, hogy a jogok lejárjanak. Akkor aztán olyan vegyes lemezeket adnak ki, amelyeken csak a „sztár” neve és a számok címe szerepel, a felvételek között pedig akár 30 évnyi különbség is lehet! Sorry…

Érdekes viszont Ricky Riccardi kísérő szövege („liner notes”), igaz, hogy csak érintőlegesen foglalkozik a felvételekkel, inkább Louis harmadik nejéről, Lucille-ről mesél, aki 1942-től Louis haláláig gondoskodott a zseniális trombitásról. (Mindenhová elkísérte, 1965-ben Budapestre is.)  A lemez hátsó borítóján lévő fotón Louis Lucille-nak trombitál egy kis karácsonyfa mellett, amit egy hotelszobában tettek az asztalra, mivel koncertkörúton voltak karácsonykor is. Riccardi egyébként a múzeumként működő Louis Armstrong Ház munkatársa és két Armstrongról szóló könyv szerzője.

LOUIS WISHES YOU A COOL YULE   (Verve)

1. Cool Yule
2. Winter Wonderland
3. I’ve Got My Love To Keep Me Warm    Ella Fitzgerald
4. ’Zat You, Santa Claus?
5. Christmas in New Orleans
6. White Christmas
7. Chrismas Night in Harlem
8. Baby, It’s Cold Outrside Velma Middleton
9. Moments To Remember
10. What A Wonderful World
11. A Visit From St. Nicholas by Clement Clarke Moore