Művészetét volt szerencsénk megtapasztalni, mivel már láthattuk hazai színpadon is. A BJC-ben 2015. március 18-án élvezhettük játékát trió formációban Joe Sanders (b) és Obed Calvaire (dr) társaságában. (Pár héttel korábban pedig azért járt Budapesten, mert meghívást kapott a Bogányi Gergely által kifejlesztett különleges zongora tesztelésében és bemutatásában a BMC-ben és a Zeneakadémián.)

Gerald Claytonról annyit mindenképpen érdemes tudni, hogy a 38 éves pianista John Clayton amerikai bőgős és holland felesége gyermekeként Utrechtben született, mert a papa éppen ott tanított. De Los Angelesben nőtt fel és már hét évesen elkezdte klasszikus zongoratanulmányait, amit 18 éves koráig folytatott. De egy jazz-zenész fiaként nem kerülhette el a „fertőzést”: többek között Kenny Barron okította jazz ügyben, és ennek meg is lett az eredménye, mert 22 évesen 2006-ban második helyezést ért el a Thelonious Monk Intézet jazz-zongora versenyén. Ebben az évben aztán New Yorkban telepedett le, és bevette magát a sűrűjébe, mert vitathatatlanul ott van a világ jazz fővárosa már sok évtizede. Az azóta elért eredményei már a műfaj történetének aranylapjaira kívánkoznak… Csak néhányat említve azon együttesek közül, ahol játszott: Roy Hargrove, Terry Lyne Carrington, Ambrose Akinmusire,. Charles Lloyd, utóbbiban az ott vendégszereplő Lukács Miklóssal együtt. További érdekesség, hogy példaképeinek sorában Oscar Peterson, Monty Alexander és Benny Green mellett két bőgőst is megnevez: Ray Bownt és apját, John Claytont.   

A bevezetőben említett koncertalbumról Lemezajánló rovatunkban írtam 2021. ápr. 17-én, amit csak azért említek meg itt, mivel ez a második BN lemez eltér Gerald Clayton korábbi produktumaitól.  Stúdiólemezről van szó, de különleges felvételek követik egymást a legváltozatosabb felállásokkal előadva: három szólózongora szám, öt duó, egy trió és egy kvartett.  És mindezek ellenére ez a mindössze háromnegyedórányi időtartamú zene abszolút egységes képet mutat! Irodalmi példával élve olyan, mintha egy novelláskötetet olvasnánk, amelyet egy szerző írt, de rövidebb-hosszabb, különféle színhelyeken játszódó varázslatos történetek követik egymást.

A lemezen elhangzó zenefolyamot felfoghatjuk egy tíz tételes szvitként, amelyet három generációt képviselő muzsikusok adnak elő. A legidősebbek az apa, John Clayton és a ma is aktív jazzlegenda, Charles Lloyd, a középgenerációt maga Gerald Clayton és a dobos, Justin Brown képviseli, a jövőt pedig egy tehetséges 24 éves portugál multiinstrumentalista-komponista, bizonyos MARO (Mariana Secca), aki két számban énekel. De, amint említettem, az instrumentális számokat sem úgy kell elképzelni, hogy minden hangszeres játszik minden számban, pl. Charles Lloyd mindössze egy számban működik közre. Éppen ez teszi különösen érdekessé ezt a lemezt, érvényesül „a változatosság gyönyörködtet” cicerói elve.

A korongon található tíz „tétel” címei között hiába keressük az album névadó darabját, ahogyan az a jazzalbumoknál az esetek túlnyomó többségében lenni szokott. A titok megfejtését maga Clayton szolgáltatja egy interjújában: „Szeretek a csengőre úgy gondolni, mint az emberi hangra, mint a bennünk belül létező dalra vagy üzenetre, érzelmekre és hangulatokra, azaz mindarra, ami e mögött a „dal” mögött van, amit mindannyian „énekelünk”.  A homok pedig az örökké változó világunkra utal, annak a földnek a változó természetére, amelyen állunk. Mi tehát a saját csengettyűinken szólalunk meg, amikor „dalainkat” énekeljük, miközben a homok mozgásban van alattunk. Állandó változásban, mozgásban vagyunk, amelyet a természeti erők formálnak: a nap a hold, a víz és a szél.”

Mi más ez, mint egy érzékeny művész reakciója az emberiség ellentmondással teli világára. Mindenesetre Gerald Clayton ismét megmutatta rendkívüli érzékenységét és kreativitását. Várjuk a folytatást, nem is említve, hogy mennyire szívesen élveznénk egy újabb személyes találkozást is művészetével!

Blue Note, 2022

1. Water’s Edge  (Gerald Clayton)   John Clayton & Justin Brown
2. Elegia (Federico Monpou, Josep Janes és Xavier Turull)   John Clayton
3. Damunt de tu Nomes les Flors (Federico Monpou)   MARO, John Clayton,  Justin Brown
4. My Ideal 1  (Richard Whiting, Leo Robin és Newell Chase)
5. That Roy (Gerald Clayton)   Justin Brown
6. RIP (Gerald Clayton)   Justin Brown
7. Just a Dream (Gerald Clayton)   MARO
8. My Ideal 2   (Richard Whiting, Leo Robin és Newell Chase)
9. Peace Invocation (Gerald Clayton)   Charles Lloyd
10. There is Music Where You’re Going my Friends (Jeff Clayton)

Közreműködnek:

Gerald Clayton   zongora, orgona, Rhodes, vibrafon
Charles Lloyd   tenorszaxofon   (9.)
John Clayton   bőgő
Justin Brown   dobok
MARO   ének    (3. és 7.)