Az se kétséges muzsikája követői számára, hogy Brad Mehldau egyetlen újabb lemeze se számítható ki előre. Tavaly megjelent kortárszenei műve, az Orpheus Chamber Orchestrával közösen előadott Variations on a Melancholy Theme mintha egy másik zongorista/billentyűs fejéből pattant volna elő. A mostani, 2020-21-ben rögzített zeneanyag felszínes megfigyelés szerint nosztalgikus kirándulás a múltba, azon zenékkel való mai szembenézés, melyek egykor nagy hatással voltak a klasszikus zenét tanuló kiskamasz Mehldaura. A pianista történetesen prog rockot hallgatott és tudományos fantasztikus regényeket olvasott akkoriban. Mehldau gyermekkori kedvencei közül e lemezen a Gentle Giant, a Yes és a Rush művei köszönnek vissza, de aligha kétséges, hogy az Emerson, Lake and Palmer szelleme szintén meg-megkísérti a jazzmuzsikust. Maga a zongorista így fogalmaz: „A lemezen hallható zenei vonal a prog. A prog, vagyis a progresszív rock volt gyermekkorom zenéje, mielőtt felfedeztem volna a jazzt. Ez jelentette számomra az átjárót Miles Davis, a Weather Report, a Mahavishnu Orchestra és egyéb zenekarok felé, melyek viszont további jazz-zenék irányába nyitottak kaput.”

A mai Mehldau jól megválogatott csapata élén váratlan, ütős, elektronikus hibridalbummá tudta párolni régi-új rockemlékeit. Kompozíciói és átiratai megszólaltatásában olyan különböző zenei világokból verbuvált kollégák segítik, mint Chris Thile country mandolinos/énekes, Cécile McLorin Salvant jazzénekesnő, Joel Frahm szaxofonos és Mark Guiliana hip hop dobos. Mehldau nem tagadja meg önmagát: új számaiban és feldolgozásaiban (Maybe As His Skies Are Wide, (Etr’acte) Glam Perfume, Cogs In Cogs stb.) is minduntalan felbukkan az akusztikus jazztradíció képviselője, miközben tökéletesen ellátja a prog rock társulás vezetőjének feladatát is, és szintetizátorjátékáról se mondaná meg senki, hogy ez a legjobb esetben is csupán váltóhangszer a számára. Rockzenész-szerepében Mehldaunak sikerül egy stilisztikailag roppant változatos repertoárt összeállítania, amelyben különböző nyelvek (angol, német, portugál stb.), kultúrák és zenei stílusok szövődnek össze egyetlen zeneszerzői-arranzsőri fantáziában. Most csak a nyelvre fókuszálva: van itt „angyali” gyermekének és felnőtt emberi vokálozás, női és férfi szólisták, prog rock és metál éneklési manírok, torzított beszéd, éteri és evilági hangzás, sőt, a Jacob’s Ladder I – Liturgy-ban kizárólag beszélt nyelv szólal meg. Stiláris szempontból megfigyelhető, hogy az album elején és végén több jazzes részlet bukkan fel, míg a program közepét erőteljesebben uralja a rockos zenei felfogás.

A lemez éteri gyermekhanggal (Luca van den Bossche) kezdődik, mely egy lírai darabot vezet be, hogy aztán a német nyelvű Herr und Knecht-ben átadja a helyét valami egész másnak, a lemez egyetlen metál kísérletének. Az album közepére helyezett Cogs in Cogs miniatűr szvit à la Gentle Giant, és ugyanitt hallgatható meg a lemez másik legrockosabb kompozíciója, a kanadai Rush együttes Tom Sawyer című, bonyolult tempójú darabja mandolintöltettel és alkalmilag a Weather Reportot idéző billentyűzéssel. A Vou Correndo te Encontrar/Racear érdekessége Pedro Martins brazil gitáros-énekes vendégszereplése egy ¾-essé szelídített Periphery-feldolgozásban (Racear). A lemez végén felcsendülő címadó szám szintén háromtételes miniatűr szvitté teljesedik ki, és szinte elmondhatatlanul sok mindent tartalmaz a liturgikus szövegmondástól az electronicáig, a funktól a jazzes zongorázásig. Túlvilági/misztikus és evilági/triviális minőségek váltogatják egymást.

A lemez címe a Teremtés Könyvében (11, 4) szereplő ismert bibliai képet, a Jákob álmában feltűnő, a földet a mennyel összekötő lajtorját idézi meg, melyen angyalok járnak le-fel. A középkorban a létra ideája az utolsó ítélethez kapcsolódik: bizonyos ábrázolásokon a Krisztus keresztfájához támasztott erénylétrán az ördöggel folytatott küzdelmek során jutnak egyre feljebb az emberek. Ismét a zongoristát idézzük: „Isten közelébe születünk, és ahogy egyre érettebbé válunk, kivétel nélkül mindannyian, személyiségünknek megfelelően, közelebb kerülünk Hozzá vagy távolodunk Tőle. A Jákob létrája című lemez ama helyen Isten közelében kezdődik egy gyerekhanggal, majd bevonul a tettek világába. Isten mindig jelen van, de csak mi tudjuk fellelni vagy meghódítani, s mindazon örömben és bánatban, ami ezekkel együtt jár, el is veszíthetjük szem elől. Ám ő létrát állít elénk, mint Jákob álmában, mi meg felmászunk hozzá, hogy megbékéljünk önmagunkkal, befoltozzuk minden földi sebünket és végül meggyógyuljunk. Az album a mennyországról alkotott víziómmal fejeződik be: ismét gyermekként, az Ő gyermekeként, örök kegyelemben, elragadtatásban.”

Nonesuch, 2022

1. Maybe As His Skies Are Wide
2. Herr und Knecht
3. (Entr'acte) Glam Perfume
4. Cogs in Cogs, Pt. I: Dance
5. Cogs in Cogs, Pt. II: Song
6. Cogs in Cogs, Pt. III: Double Fugue
7. Tom Sawyer
8. Vou correndo te encontrar / Racecar
9. Jacob's Ladder, Pt. I: Liturgy
10. Jacob's Ladder, Pt. II: Song
11. Jacob's Ladder, Pt. III: Ladder
12. Heaven: I. All Once — II. Life Seeker  — III. Würm — IV. Epilogue: It Was a Dream but I Carry It Still

Közreműködik:

• Brad Mehldau – billentyűs hangszerek, ütősök, ének, sampler
• Luca van den Bossche – ének
• Mark Guiliana – dob
• John Davis – Elektron Octatrack, dobprogram
• Joel Frahm – szoprán- és tenorszaxofon
• Tobias Bader – ének
• Becca Stevens – ének
• Tinkerbell – ének
• Lavinia Meijer – hárfa
• Motomi Igrashi-de Jong – lirone
• Chris Thile – ének, mandolin
• Pedro Martins – ének, gitár
• Safia McKinney-Askeur – ének
• Timothy Hill – ének, basszusgitár
• Damien Mehldau – ének
• Joris Roelofs – basszusklarinét
• Fleurine – ének
• Cécile McLorin Salvant – ének
• Paul Pouwer – nagydob