Libisch Károly már 1993-ban publikált egy hasonló struktúrájú könyvet ebben a témában, azonos címmel, de sokkal kisebb terjedelemben. Könnyű elképzelni, hogy akkoriban milyen nehézségek állták útját a kutatómunkának, elég, ha csak az internet hiányára és a nyugati kapcsolatok nehézségeire gondolunk. Már akkor elhatározta, hogy nem áll meg, és valóban makacs következetességgel folytatva a munkát, készült el ez a hatalmas mű. Minden lehetséges forrást megkeresett, személyes visszaemlékezésektől kezdve, a Szabóra vonatkozó, elsősorban amerikai jazzirodalom tanulmányozásán át, a hangzó örökség részletes megismeréséig és feldolgozásáig.

A kötet értelemszerűen Szabó biográfiájával kezdődik. A regényes életút leírása ötvennégy oldalon lebilincselő olvasnivaló. Szabó a pesti belvárosból Hollywoodig és a világ legismertebb előadótermeiig jutott, lemezei pedig meghódították az egész világot. Miles Davishez hasonlóan ráérzett arra, hogy minden korábbi érdeme ellenére az a fajta jazz, amely a rock korszakot megelőzően elterjedt világszerte, nincs többé. A műfajt meghatározó módon befolyásoló tekintélyes jazzmagazin, a Down Beat 1967. október 5-ei számának címlapján Szabó fotója mellett ez a sokkoló szlogen volt olvasható: „Jazz as we’ve known it is dead, says Gabor Szabo”   

Érdemes felsorolni az életrajzi fejezetek címeit:  1. fejezet – Kezdetek (Szabó Gábor származása, szülei, iskolái, itthoni élete 1934 és 1956 között),  2. fejezet – Úton (nehéz indulás Amerikában, Newporti ifjúsági zenekar, bostoni Berklee zeneiskola 1956-59),   3. fejezet –  Sikerek (Chico Hamilton és Charles Lloyd együtteseiben, saját karrierje indulása 1960-65),   4. fejezet – Az önállóság rögös útján (saját neve alatti lemezei, koncertjei, 1966-69),   5. fejezet – Kiútkeresés (csökkenő népszerűség, különféle formációk, lemezkiadók 1970-71),   6. fejezet – Hazafelé (svédországi szereplés, első hazalátogatás  1972-77),  7. fejezet – Végjáték (leszálló ág, második hazai látogatás, gyógykezelés, elhalálozás 1978-82),   8. fejezet – Záradék (emlékkoncertek)

Szabó Gábor két alkalommal látogatott haza, amikor is nyilvánosan szerepelt: 1974-ben és 1978-ban. Első látogatása alig kapott nyilvánosságot, de mind zenei szempontból, mind pedig fizikai állapotát illetően ekkor volt még jobb formában. A Marczibányi téri jazzklubban és a Magyar Rádió stúdiójában játszott úgymond „félhivatalosan”, hiszen nem „élvezte” a nagyhatalmú hivatalos „közegek” meghívását. Második látogatása és fellépése már nagy dérrel-dúrral a Hilton báltermében történt, de ez már inkább show volt, persze ott tolongott körülötte az egész „könnyűzenei elit”. Mindkettőt kamera is megörökítette, az első látogatás jelentőségét pedig még az is növelte, hogy Módos Péter a tévé részére egy képpel is rögzített nagyinterjút készített híres hazánkfiával, amely a nyugati világban is megjelent „Gabor Szabo  (U.S.A.) Jazz Podium” címmel.

Libisch Károly tartalmas kötetének a legfontosabb részét kitevő teljesnek mondható diszkográfia csaknem négyszáz oldalon át ismerteti Szabó hatalmas életművét, azaz a szereplésével megjelent hanglemezek és egyéb alkotások minden részletre kiterjedő ismertetését, beleértve a lemezborítók színes képét is. De precíz kimutatást találunk a vele kapcsolatos játék- és dokumentumfilmekről is. Ezek nem puszta felsorolást jelentenek, hanem angol és magyar nyelvű interjúrészletekkel bővített adatok és információk. Nagyon hasznos a Szabó Gábor játékával felvett zenedarabok cím szerinti mutatója is.

Nem sok monográfiában található meg, itt azonban igen, a Szabó Gábornak ajánlott, és a hozzá írott zeneművek, hanglemezek felsorolása. A névmutató minden igényes mű tartozéka, ebben az esetben viszont olyan névmutatót is közöl a szerző, amely kizárólag azon személyek felsorolását tartalmazza, akikkel Szabó Gábor bárhol, bármikor is játszott. Különleges érdekesség a Szabót bemutató, róla szóló írások nem puszta felsorolása, hanem bőséges idézetek közreadásával igen olvasmányos részét képezi a könyvnek. A kötet mindenre kiterjedő alaposságát mutatja, hogy még a Szabó által használt hangszerekre is kitér, és játékstílusát is elemzi. Az már tényleg csak „hab a tortán”, hogy foglalkozik Szabó Gábor képzőművészeti munkásságával is (színes illusztrációkkal), hősünk ugyanis meglehetősen tehetséges festő is volt, több albumának borítóját is maga készítette.

A szerző hihetetlen alapossággal elkészített kötete még Szabó Gábor nyilvános fellépéseinek listáját is tartalmazza, majd bőséges irodalomjegyzék és a szokásos névmutató zárja a vaskos – közel 600 oldalas – kötetet.

Csak a legnagyobb elismerés hangján szólhatunk erről a – több évtizedes munkát felölelő – világviszonylatban is egyedülálló alkotásról. A kötet egyes részei (pl. maga a biográfia) lebilincselő olvasmány, más részei lexikonként funkcionálnak (elsősorban a diszkográfia), ugyanakkor a mindenre kiterjedő kapcsolódások (a zenei irodalomból vett idézetek vagy a főhős képzőművészeti tevékenysége stb.) ugyancsak érdekes olvasnivalót képviselnek, amelyek még a nem kifejezetten Szabó rajongók számára is sok figyelemreméltó információt hordoznak. Ne felejtsük el, hogy Szabó Gábor a magyar zene történetének olyan fontos képviselője volt, mint Rózsa Miklós, Ormándy Jenő vagy Cziffra György, akik mindannyian külföldön szereztek elismerést a magyar kultúrának.   

 Kariton produkció, Szolnok, 2019-20

A könyvről érdeklődni a következő emailen lehetséges. Csak megfelelő számú megrendelés esetén nyomtatnak újból könyvet: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

A könyvből néhány oldal itt olvasható:  PDF oldalak