A hazánkba rendszeresen visszajáró Richard Bona az őszi JazzFest Budapest harmadik fellépőjeként ezúttal új zenekarával érkezett, melyben egy olasz gitáros, Ciro Manna mellett francia muzsikusok, a trombitás Alex Herichon, a billentyűs hangszeren játszó Mica Lecoq és a dobos Nicolas Vicarro kaptak helyet. Ahogy ezen a fesztiválon megszokhattuk, őket is teltház fogadta, ezúttal is színültig megtelt az Erkel Színház nézőtere. 

Háromnapos rendezvényt szerveztek Nagykanizsán az első Nemzetközi Jazz Hétvége 50. évfordulóján. November 9-én emléktáblaavatással és egy mini hangversennyel kezdődött az ünneplés. A második napon a nemzetközi jazz fesztiválok plakátjaiból nyílt kiállítás, amit a Bágyi Balázs New Quartet, majd a Mingus! Mingus! Mingus! formáció koncertje követett. A Jazzkanizsa néven futó fesztivál következő napján elsőként a Varga Bendegúz Quartet és vendége Tzumó Árpád lépett fel. A zárókoncertet a Londonból érkezett Sara Dowling-Gayer Mátyás zenekar adta.

Teltházas koncertről írunk akkor is, mikor a nézőtéren azért akad pár szabad hely. Kedden, az őszi JazzFest Budapest második napján az egy szál gitárral fellépő Snétberger Ferenc koncertjén az ország legnagyobb, a hivatalos adatok szerint 1819 ülőhelyes nézőterén a földszint, az emelet, az oldal páholyok minden székén ültek. A székhelyét 1988 óta Berlinbe helyező, de Budapesten is itthon-otthon lévő Kossuth- és Liszt-díjas, a közelmúltban a Német Jazz-díjjal is kitüntetett gitárművészünk színpadra érkezését is vastaps fogadta, és a négy ráadással közel kétórás játék után, állótapsos ováció közepette inthetett búcsút a közönségnek.

Mottó: Mindig szerettem a népzenéket (eredetiben) és a népi törekvések megjelenését eredendően nem hagyományos közegükben megszólaltatva, az egzotikus hangszereket hallgatni, akár a jazz műfajában is. Ezért is szeretem az úgynevezett etno-jazz stílusait, irányzatait; és nem csak kíváncsiságból! Vannak persze érzelmi kötödéseim: például a belga, lengyel, litván vagy katalán zenékre jobban figyelek, mint másokra.