Saját „közhelyeim” sorába tartozik az a véleményem, hogy a BJC heti programjában a péntek este a Harmónia Jazzműhely menedzselésében soha nem okoz csalódást, mi több garancia a minőségi jazzre. A másik az imént említett – az Elek kvartett iránt már évek óta tartó lelkesedésem, amelynek során számos alkalommal (mint ezúttal is) vendégművésszel, olykor vendégművészekkel színesítik előadásukat. A harmadik az élő zene mindenek feletti értékére szokott vonatkozni. Nos, ezt a sort még azzal tetézem, hogy pár hete – a Hajdu Klára koncert kapcsán – azt ígértem, hogy az ifjú jazzénekesnő, Hárs Róza fellépésén a BJC-ben feltétlenül ott leszek, és be is számolok erről. Így aztán pénteken este a Hollán Ernő utcai „jazzszentély” felé vettem az irányt…
Róza, aki a kiváló jazzbőgős, Hárs Viktor lánya (ott is ült a közönség soraiban a büszke apa, de még a nagymama is!), a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem másodéves hallgatója. Anyanyelvünkben az egyetemi hallgató kifejezés a művészeti felsőoktatásban résztvevő tanulókra vonatkozik, de ez a szó aligha érvényes a szó és a zene művészpalántáira. Jól is nézne ki az az énekes, hangszeres vagy jövendőbeli színész, tanulmányai idején hallgatna…) De hagyjuk az értekezést.. A koncert során ismét megállapíthattam, hogy a magyar jazz biztató jövő előtt áll, mert akár a hangszeresek, akár a vokalisták részéről nagyszerű utánpótlás körvonalazódik…
Legnagyobb meglepetésemre Róza nemcsak igazi jazzénekes, de sokat ígérő zeneszerző is. Két saját szerzeménnyel is meglepett minket, az egyiket a nővérének dedikálta, a másik, a „Confused” pedig a Covid-járvány idején született. Mi több a jazz határterületén mozgó – egy József Attila – vers megzenésítése ugyancsak rendkívüli kreatív képességeket mutat. (Ezeket saját zongorakíséretével énekelte.)
Egyébként remek ballada előadó, és magam is vallom, ami sok nagy jazzművész véleménye is, hogy egy énekes „hozzáértését” elsősorban a balladák avatott tolmácsolásán lehet lemérni. A bevallottan Róza kedvenc jazzballadái közé tartozó „My One and Only Love” előadása meggyőző volt. Egyébként az Elek kvartett mindkét félidőt csak két-két hangszeres számmal indította, tehát igazán tág teret biztosított Róza bemutatkozásához.
Természetesen a zenészek minden számban brillíroztak, de a „My One and Only Love” c. balladában különösen (és persze másutt is) érvényesült a már többször kifejtett véleményem, mely szerint egy vokális előadást csodásan „feldobja”, ha a zongoratrió mellett egy vagy két fúvós is van. Elek Pista Lester Youngot, Coleman Hawkinst vagy Ben Webstert idéző tenorja felejthetetlen élmény volt.
Több számban, pl. a „Caravan” előadásában is klarinétozott, ami még inkább fokozta a szám keleties attitűdjét. A muzsikusok rutinos kíséretet biztosítottak és jó volt látni, milyen segítőkészen álltak hozzá a fiatal énekesnő figyelemreméltó produkciójához. Természetesen hosszabb szólókat a négy hangszeres számban hallhattunk, amelyek magas színvonalát már az Elek kvartett számos fellépésén megszokhattunk. Igen örvendetes, hogy sok fiatal volt a nézőtéren, akik szemlátomást élvezték az egész session-t és lelkesen reagáltak minden történésre. Végre megértük, hogy nemcsak a hangszeres szólók kaptak tapsot, hanem az énekes is (és nem csak a szám végén).
Szóval nagy élménynek voltunk részesei, mindenki tudása legjavát adta. Kíváncsian várjuk a folytatást!
I. félidő
- Dakszli (Elek István)
- Cotton Tail (Duke Ellington)
- You’d Be So Nice to Come Home to (Cole Porter)
- Caravan (Juan Tizol-Duke Ellington-Irving Mills)
- Gyermekké tettél (József Attila- Hárs Róza)
- For Ann (Hárs Róza)
II. félidő
- Joy Spring (Clifford Brown)
- Ready and Able (Jimmy Smith)
- No More Blues (Antonio Carlos Jobim-Jon Hendricks)
- Confused (Hárs Róza)
- My One and Only Love (Guy Wood-Robert Mellin)
- Twisted (Wardell Grey-Annie Ross)
- Bye Bye Backbird (Ray Henderson-Mort Dixon)
Közreműködtek:
Hárs Róza ének, zongora
Elek István tenorszaxofon, klarinét
Weisz János zongora
Molnár Péter bőgő
Cseh Balázs dob
Harmónia Jazzműhely / BJC, 2023. október 6.
Fotó: Irk Réka