Az egyik az 1972-es Fekete etűd (Étude in Black). Itt az alapsztori fontos része a zene, mert Alex Benedict karmester (John Cassavetes) megöli szeretőjét mikor terhessé válik számára, miközben koncertekre készül, próbatermekben dirigál. Elhangzik Beethoven VI. szimfóniájának részlete, egy Chopin etűd, a Kis éji zene Mozarttól, sőt maga Columbo is zongorához ül, stílszerűen kétbalkezességéhez elpötyögi a „Szamárindulót” (Arthur de Lulle: Chopsticks waltz) az egyik legelőkelőbb Los Angeles-i szabadtéri koncerthelyszínen, a Hollywood Bowl színpadán, persze üres nézőtér előtt, míg áldozatra vár.
Akad azonban egy karakter, Paul Rifkin (James Olson), aki a megölt lány régi szeretője, és nem mellesleg a klasszikus nagyzenekar mellett játszik egy jazz formációban is. Nem túl jó alakítás, ami a sorozatban nem ritkaság, elég sok a modoros, ripacs színész benne. Columbo beállít hozzá egy belvárosi klubba a nyomozás közben, ahol épp próbálnak. A jazztrombitás egyből kiszúrja igazi szándékát, előbb meg akar tőle szabadulni, mert épp zárva vannak, aztán kiszáll a játékból, ahol épp Jimmy Davis „Lover Man”-jét gyakorolták, hogy meghallgassa a nyomozó kérdéseit. Ekkor hangzik el a mondata: „Maga nem egy jazzőrült. Miért jött ide? Mert nem azért, hogy halljon játszani, az tuti.”
Aztán még néhány taktus erejéig folytatódik a próba, mikor a beszélgetés végén a hadnagy felsétál a lépcsőn. Jól nézhető ma is, ennek oka állítólag az, hogy valójában Cassavetes rendezte, de nem ő szerepel a stáblistán.
A másik epizód a Béke poraira (Ashes to Ashes, 1998), melyben Erik Prince, egy temetkezési vállalkozó viselt dolgairól hull le a lepel, mert meggyilkol egy kellemetlenkedő bulvárújságírónőt. Itt a temetkezési vállalkozók gőzt kieresztő zártkörű buliján lép fel A.G. Parks zongorista egy trióval, és egy teljes dalt énekel és játszik el egy temetkezési vállalkozó önirónikus vallomásaként. A komplett számot bent is hagyták a filmben. Hollywood mindig szereti a látványos showelemeket.
Hogy ki volt Parks? A Manhattan School of Music-ban az egyik tanára Kenny Barron volt. Turnézott Terence Blanchard zenekarával, három albumot rögzítettek is a Blue Note számára, köztük a Grammy-díjas A Tale of God's Willt. 1999 és 2002 között adta ki első négy önálló albumát a Keynote Recordsnál. 2008-ban debütált a Blue Note-nál az Invisible Cinema című lemezével. Ja, és tagja volt James Farm együttesnek, ahol olyan társakkal muzsikált, mint Joshua Redman szaxofonos, Matt Penman bőgős és Eric Harland dobos. Sőt turnézott Kurt Rosenwinkel gitárossal is.
Végül pedig egy kevésbé ismert érdekesség jutalmul az olvasónak, akik rászánták az időt. Columbo felesége egy mitikus alakká vált, mert mindig emlegeti, de soha nem látható a sorozatban. A színész, Peter Falk igazi felsége viszont, Shera Danese több részben is főszerepben látható, bár kevesen tudják.
Az epilógus a Film és jazz sorozat Columbo epizódjának végére: magyar muzsikusokra is hatott a detektív aurája. Készített Columbo címmel egy felvételt Szabó Tamás (billentyűsök), Hámori János (trombita), Nyögéri Tamás (szaxofon) és Sipos Csaba (basszus), amiben még a nyomozó magyar hangjának részletét is bemixelték a felvételbe. Kísérletnek érdekes.
Hát ez történik, ha egy Müpa koncert előtt kedélyesen elbeszélget az ember, és kiderül, ezt milyen sokan nem tudják. Ír egy jegyzetet. Béke a hadnagy poraira.
Fotó: Youtube