Annak ellenére, hogy a koncerteket a Fonó légkondicionált termébe hirdették meg, az esti órákig kitartó rekkenő hőség sokakat otthon tartott. Bő félháznyi bátor ember így is összegyűlt a kezdésre, volt, aki nyaralását megszakítva, a Balaton mellől utazott fel. A belső hűtést biztosító hidratálás közben a kezdésre várva felidézgettük Favata előző fesztiválokon adott emlékezetes koncertjeit, Bitti tenorjaival az Olasz Kultúrintézetben, aztán itt a Fonóban Lukács Mikivel kiegészült „The Crossing” zenekarával, és persze mikor ő szállt be a Liszt Ferenc téren a Batyu/ Borbély/ Lőrinszky trióhoz egy kis örömzenéléshez.
Ahogy a fesztivál honlapján megjelent ajánlóban olvashattuk, Favata egy két éve újra összehívott olasz sztárcsapattal, az egykor legendásnak számított Quintetto Atlantico zenekarával érkezett az idei fesztiválra, tagjai valamennyien a kortárs jazzélet meghatározói, Daniele Di Bonaventura a leginkább az argentin tangó hangszereként ismertté vált német eredetű, az 1830-as években afféle hordozható orgonának szánt bandoneonon, Marcello Peghin akusztikus gitáron játszott, Salvatore Maltana bőgőzött és U.T. Gandhi dobolt. 1999-ben megjelent latin-amerikai ihletettségű „Atlantico” című lemezük óriási sikert hozott, a következő öt évben, 2004-ig több mint 400 koncertet adtak világszerte, eljutva a zenei forrást adó Dél-Amerikába is.
Favata angolul elmondott bevezetőjéből megtudhattuk, a tizennyolc év után összeállt kvintett az egykor sikerekhez vezető bevált latin úton továbbhaladva készíti várhatóan szeptemberben megjelenő új albumát, és erről a már végső formátumot kapott, kidolgozott szerzeményeket mutatják be budapesti koncertjük során.
Ezúttal Dél-Amerika, főként a jelentős olasz népességű Argentína zenei hagyományai mellett, a kontinens hasonlóan gazdag irodalmi hagyománya is ihlette a komponálásban. A XX. századi világirodalom nemzetközileg elismert alakjai, többek között az argentin író, irodalomtörténész, filozófus, Jorge Luis Borges (1899–1986) művei, a fociról, politikáról is gyakran publikált író, újságíró Osvaldo Soriano (1943–1997) az emberi esendőségről humorral átszőtt regényei, a hét hónapot az ecuadori esőerdőben indiánok között élt, az ember és a természet kapcsolatát egyedien ábrázoló világhírű chilei író, Luis Sepúlveda (1949–2020), az élete legnagyobb részét Mexikóban és Európában töltött Nobel-díjas kolumbiai író Gabriel García Márquez (1927– 2014) adta világlátást, szemléletet zenébe feldolgozva vitt magával a zenekar egy álomszerű, lírai, különleges utazásra. Virtuóz szólók, a veretes irodalmi háttérhez méltó, szellemes zenei megoldások, hangszeres párbeszédek, és a végén Favata vezényletére boldogan vele együtt dúdoltuk a magával ragadó dallamokat.
A régi-új Quintetto Atlantico meghódította a honi közönséget, szívből játszottak, mi pedig a szívünkbe zártuk, és a folytatásban reménykedve ősszel visszavárjuk őket. Minden bizonnyal az addigra megjelenő lemezüknek nagy keletje lesz!
Az első részben a Budapesti Olasz Kultúrintézet támogatásával végül megvalósult Favata koncert után, a másodikban fellépett Cho Yoonseung Quintet a Koreai Kulturális Központ és a Jarasum Jazz Festival támogatásával érkezhetett Budapestre. Némi fonódás feltételezhető volt a latin vonulat folytatódásához, hiszen az 1973-ban Szöulban született zenekarvezető zongorista gyerekkora óta Argentínában élt, 15 évesen már rangos színházakban lépett fel, és népszerű rádióműsorokban szerepelt. Klasszikus zenei tanulmányait is a Buenos Aires-i Nemzeti Zeneakadémián végezte, Inés Gómez Carrillo és Arthur Rubinstein tanítványaként.
Cho Yoonseung később a Berklee College of Music ösztöndíjasaként az Egyesült Államokban tanult, majd Hal Crook, Paul Schmeling és Kenny Werner kurzusain a New England Konzervatórium klasszikus és a jazz határterületeit átívelő elit képzésében vett részt, és első ázsiaiként elnyerte a Herbie Hancock Institute of Jazz teljes hallgatói ösztöndíját is. 40 évesen már a Hollywoodban működő Musicians Institute professzoraként maga is tanított, emellett bekerült az amerikai jazzéletbe, játszott nagyzenekarokban, és amerikai formációkkal számos országban koncertezett. Első, 2000-ben „Jazz Korea” címen megjelent lemezén olyan világszerte ismert muzsikusok játszottak, mint Kendrick Scott, Billy Pierce, Jerry Bergonzi és az akkori Grammy-jelölt énekesnő, Donna McElroy. Diszkográfiája azóta jelentősen bővült, - „Latin Corea”, „Bach Renovation”, „Bohemian”, „Out to Sea” – és jelenleg a Korea Art Institute professzoraként számos műfajban komponál és készít zenekari hangszereléseket, valamint producerként, fesztivál zenei igazgatóként is tevékenykedik. A végül megvalósulhatott Koreai Fókusz program keretében elsőként fellépő kvartettjében Betty Hwang énekelt, Kim Sungwon gitározott és bendzsózott, Shin Dong-ha bőgőzött és basszusgitározott, Lee Sangmin dobolt.
Az már a koncert első perceiben kiderült, hogy Cho Yoonseung argentin kötődése ellenére sem latin gyökerekből sarjadó zenével érkezett a Fonóba kvartettjével, és szerte a világban játszó muzsikustársai valamennyien virtuózok. A kortárs zene feszültségét, a bartóki tökéletesen kontrollált szabadságot ötvözte a klasszikus zene leginkább Bach műveire jellemző strukturális szépségével, a kiszámított véletlen közepette a koncerten jelen időben született áradatott zúdított az először kissé megszeppent, de aztán befogadóvá vált hallgatóságra. A Berklee-ben végzett Betty Hwang finom kifejezőerejével, mély muzikalitásával, kristálytiszta, mégis meleg énekhangjával itt is bemutatta, Kurt Elling, Kris Davis, John Patitucci, Danilo Perez, Brian Blade nem véletlenül választotta partnerérül. Cho Yoonseung zongoraszólói hol tüzet hoztak, hol lelket simogattak, Kim Sungwon és Shin Dong-ha a progresszív rock irányába mozduló lehengerlő páros szólói csaknem falat bontottak, de mikor akusztikus hangszerre, bendzsóra és bőgőre váltottak érzékenységükről is bizonyságot adtak, és Lee Sangmin káprázatos dobjátékát is a pusztító mennydörgések és a finom rezdülések váltakozása jellemezte.
A kortárs jazz gazdagságát, többféle irányát magába foglaló, talán első hallásra kissé idegennek tűnt, de később egyre inkább szerethetővé vált zenét hallhattunk a koreai jazz egyik reprezentánsától. A Koreai Fókusz program további koncertjein pedig a távoli ország jazzéltének tágabb szegletével is megismerkedhettünk.
Remélhetőleg ez még nem a vége az örömteli bejelentéseknek a Jazzfest Budapestről.
Nagykanizsa, 2026. június 28.
Fotó: Somogyvári Péter
