Bendegúz 2015-ben alapította kvintettként indult első zenekarát, melynek minden tagját hosszú zenei és baráti kapcsolat fűzte össze. Majd mindenki mindenkivel játszott együtt valamilyen formációban, és a baráti szálak az évek során a zenei elképzelések függvényében hol szextetté bővült, hol kvartetté szűkült felállásban is megőrződtek, szorosabbá váltak. Az elsőn, a 2018-ban még magánkiadásban megjelent, „Goldmund” című albumán a szextettben, és a 2023-ban már a Tom Tom Records gondozásában megjelent másodikon, a „Chasing Your Dreams” kvartettjével és Tzumoval készült felvételén, ahogy az új, májusban megjelent harmadikon játszó kvartettjében is többek között a MAO-ban játszó két muzsikus, Ávéd János szaxofonozott és Bögöthy Ádám bőgőzött. Bendegúz az egyik legsokoldalúbb szaxofonosunkat, az 1983-ban született Ávéd Jánost, még a mai Bartók Konzervatórium jazztanszakának jogelődjében, a Postás zeneiskolában ismerte meg. A zenekar legfiatalabb tagjával, Bögöthy Ádámmal (1987) pedig immár közel másfél évtizede alkotja felesége, Karosi Júlia kvartettjének ritmusszekcióját. A gitár kezdetektől meghatározója volt zenei elképzeléseinek, az első két lemezén játszott egykori LFZE Jazz Tanszakos évfolyam- és zenekartársa, a már régóta Bécsbe költözött Fenyvesi Márton (1986) ezúttal a zenei utómunkában vett részt. Helyét a régi partnerek közül választott, a BEG mellett a MAO tagjaként megismert Komjáti Áron (1986) vette át, és méltó partnerévé vált Ávéd Jánosnak a lemez koncepciójához tökéletesen illeszkedő rockos hangszínű szólóival. Amíg ugyanis a két korábbi albumon főként Bendegúz saját és a zenekar tagjainak kompozíciói szerepeltek, a „No Excuses / Grunge in Jazz” kiindulópontját a rock utolsó nagy globális forradalmának aposztrofált, a kilencvenes évek első felében virágzó seattle-i grunge mozgalom ikonikus, a „Nagy Négyesként” emlegetett zenekarainak, a Nirvana, a Pearl Jam, a Soundgarden és az Alice in Chains dalai adták. A grunge a pop komfortját elutasító, lázadó zenéje az 1976-ban született Bendegúz korosztályára hasonló hatással volt, mint a Mersey Beat, majd a Woodstock generáció zenéje az enyémre. Ahogy kortársaim közül sokan, ő is gimnáziumi évei alatt alapított rockzenekarokban kezdett muzsikálni, és kötődése a kezdeti élményekhez megmaradt, annak ellenére, hogy ma már a jazz fősodrát tartja zenei anyanyelvének. A gimnáziumi zenekarban játszott dalok közül azokat válogatta az új albumra, amelyekbe belehallotta a jazzfeldolgozás lehetőségét. Néhány nem adta könnyen magát, így a végső jazz formanyelvre fordításban, azaz a hangszerelésbe Karosi Júlia is besegített, valamint Ávéd János és az Amerikából hazatért Szabó Dániel hangszerelt egyet-egyet. Többnyire elrugaszkodtak az eredeti kompozícióktól, ellenpontozták, elhagytak védjegyszerű szólamokat, ugyanakkor új részeket építettek be, de például a címadó „No Excuses” dalba alig belenyúlva csak a hangzást alakították át. Meglepő módon a grunge lázadó, nyersen őszinte, meglehetősen maszkulin világának megidézéséhez Bendegúz énekesnőt keresett. Sokáig nem kellett keresgélnie, Karosi Júlia volt tanítványát, a 2014-es Müpa Jazz Showcase közönségdíját, valamint a Londoni 606 Club és a Harmónia Jazzműhely különdíját elnyerő Koncz Krisztát ajánlva segített, és a lemezt meghallgatva elszálltak kétségei, jól döntött, hogy feleségére hallgatott.

Miután a lemezbemutatót az Opusban elszalasztottam, nagy érdeklődéssel indultam Gödre, ahol a koncert előtt azért megkérdeztem, hogy feleségére miért nem gondolt énekesként. Meggyőző szakmai indoklást kaptam, Kriszta Julinál mélyebb, sötétebb tónusú hangja jobban illett a tragikus sorsú Kurt Cobain és Chris Cornell dalaihoz.

A gödi lemezbemutatóra a lemezen játszó kvartettből Ávéd János és Komjáti Áron egyéb zenekari kötelezettségeik miatt nem tudtak leutazni, így ez alkalommal Mester Dániel szaxofonozott és Cseh Péter gitározott.

Azt már a koncert előtt tudni lehetett, hogy a régi baráti körhöz tartozó Mester Dánielnek nem lesznek beilleszkedési problémái, az LFZE után az amszterdami konzervatóriumban magát továbbképző szaxofonos hazatérése után már régebben is sokat helyettesítette Ávéd Jánost a koncerteken, sőt Bendegúz első, „Goldmund” című lemezén teljes jogú tagja lett a szextetté bővült, két szaxofonossal és két gitárossal felállt együttesnek. Mint már az elsőként játszott instrumentális számban kiderült, a leginkább a Nagy Emma Quintet, a Tóth Viktor Skylark Metropolitan zenekarokból ismert, és Mester Dániel, valamint a saját triójával komoly sikereket elért Cseh Péter is egyből otthon érezte magát az alkalmi felállásban. Mester Dániellel saját egyéniségüket vállalva remekül adták vissza a lemezen hallott Ávéd-Komjáti páros hol éterien lebegős, hol brutálisan zúzós játékát, és az ő szólópárbajaik is nagyobb szabadságot adtak a tökéletes modern jazz ritmusszekciót alkotó Bögöthy-Varga párosnak. A szilárd alapok megteremtése mellett éltek is a lehetőséggel, Bögöthy Ádám érzékeny bőgő-, Varga Bendegúz izgalmas ritmusváltásokkal fűszerezett dallamos dobszólói csodálatos pillanatokat hoztak. Koncz Krisztát eddig csak lemezen hallottam, most élőben is lenyűgözött. Hangja az adott dalhoz igazodva simogatott vagy drámaian felkavart, melankolikus vagy lázadó volt. Őszinte átéléssel, minden póz nélkül, értően előadta énekével a zenében rejlő érzelmi fordulatokat. Komoly szerepe volt abban, hogy a lemezen hallott izgalmasra sikerült jazzbe ültetett grunge átdolgozásokat élőben, ebben a felállásban is sikerült a zenekar sajátjává tenni, sajátként megszólaltatni. 

Üzenetük célba ért, a közönség a legifjabbaktól az idősebbekig áhítattal és lelkes tapssal fogadta zenéjüket, amely megfogta azokat is, akik a rockot ebben a korszakában már nem követték. Én is hálával tartozom Bendegúznak és kiváló muzsikustársainak, hogy felkeltették figyelmemet azokra a zenékre, amikre anno a nagy idők tanújának magabiztosságával legyintettem, és a fülemhez olykor eljutókra is deja vu érzésem támadt. Azért bevallom, a grunge zenét inkább az ő átdolgozásukba hallgatom majd.

Bár nem a lemezen található sorrendben játszották a dalokat, mellékelem a listát, a digitális verzióban megjelent két bónuszszámmal.

• Smells like Teen Spirits (Kurt Cobain – Nirvana)
• All Nights Thing (Chris Cornell – Soundgarden)
• Even Flow (Eddie Vedder/Stone Gossard – Pearl Jam)
• Would? (Jerry Cantrell – Alice In Chains)
• Outshined (Chris Cornell – Soundgarden)
• No Excuses (Jerry Cantrell – Alice In Chains)
• Lithium (Kurt Cobain – Nirvana)
• Say Hello 2 Heaven (Chris Cornell – Soundgarden)
• Intro for My Wave
• My Wave

A Varga Bendegúz Qurtet Koncz Krisztával június 30-án a JazzFest Budapesten Pat Metheny után lép fel a Városháza Parkban, úgyhogy érdemes a napijegyet már most beszerezni!

A Gödi Jazz Napok viszont már ezen a hétvégén folytatódnak, búcsúzóul Wagner László a jazznapok életre hívója és főszervezője mindenki figyelmét felhívta, pénteken a Marcus Lee Trio és az Antal Gábor Trió, szombaton a Söndörgő Együttes és a helyi Göod Times Blues, vasárnap, a zárónapon pedig a Borbély Polygon és a Dresch Quartet játszik.

Gödi Jazz Napok, 2026. május 23.

Fotók: Somogyvári Péter