A történet, mint általában, régebben kezdődött. Ifj. Tóth Pisti zenei dolgait követvén nem volt kérdés, hogy amikor az Opus programajánlójában Pisti születésnapi koncertjéről és főleg az erre az alkalomra összetrombitált (illetve össze - egyéb - hangszerezett) zenekar összeállításáról olvastam, azonnal eldöntöttem, hogy nem hagyom ki ezt a jeles eseményt. A születésnapi koncertek mindig jól szoktak sikerülni, de mégis, mindegyik nagyon más. Kíváncsian vártam, mi történik majd a képzeletbéli kólázás-tortázás és a szörnyű, de a népi ünnepléseknél elmaradhatatlan fülhúzás előtt a színpadon.

Apropó, színpad. A beállásra érkeztem, az Opus amúgy emberi léptékű színpadát beborította a hangszerek, székek, mikrofonállványok, kottatartók, nyílt színen párosodni kívánó kábelkígyók, de legfőképpen a zenészek dzsungele. Komoly kihívás volt a 19 zenészből álló „alapzenekar” mindenki számára ergonomikus elhelyezése, de Dóczi Bencéék a szokás szerint mintaszerű hangosítás mellett ezt a kényes feladatot is tökéletesen megoldották.

Az eddigiekből már kiderülhetett, hogy Tóth Pisti egy igazi big bandet legózott össze, a jazzben amúgy is XXXL méretű, 19 fős zenekarhoz még ketten csatlakoztak néhány szám erejéig, így összesen huszonegyen játszottak a koncerten. Az igazi multi-instrumentalista Pisti ezúttal basszusgitáron muzsikált végig, nem is akárhogy.

Egy big band esetében nyilván az a legfontosabb, hogy jól szóljon, de a második kérdés, miféle zenét nyomnak majd? Az Opus informatív ajánlójában kitett ízelítő klipben a legendás (és dermesztő hideget és forróságot is bőven megélt) Jaco Pastorius Big Band játszott, csak reméltem, hogy mind a ma esti alkalmi zenekar, mind pedig a műsorban elhangzó számok is kicsit ennek a teljesen egyedi zenekarnak a hangzásvilágát idézik majd.

Annak idején én a hetvenes évek „jazz-rock”, vagy „fúziós” zenéjével nyitottam a jazz felé, mindenféle különösebb előzmény nélkül legelőször ezt a stílust, ezt a hangzást ismertem meg, és szeretem is a mai napig. A zenekar nyitásként belevágott az 1976-os Weather Report album „Barbary Coast” című számába, amely a „Cannon Ball” mellett Jaco Pastorius frenetikus debütálása is volt a bandában. Még az eredeti felvételen hallható floridai, Pastoriusra emlékeztető vonatzaj is megvolt ezúttal, óriási ötlet.

A big band, a szólók, az egész sound, az elhangzó számok, magyarul az egész koncert minden hangjával lenyűgözött, lehengerlő volt. A műsoron a fúziós zene nagy slágerei, modern standardek mentek. A hangszerelés mintaszerű volt, Pisti mellett Papp Matyi is kivette a részét az arranzsálásból. A koncerten négy dobos is játszott, persze, nem teljesen egyszerre, de az épp szolgálatban lévő ügyeletes dobos mellett mindig volt két ütőhangszeres is, ami nagyon jól illett ehhez a hangzáshoz. Olyannyira jól hangzott az egész, hogy bár Juhász Marci „The Bait” és Tóth Pisti „Brian’s Tea” című saját kompozíciója kivételével mindegyik számot ismertem és agyonhallgattam, de ennek ellenére egy pillanatra sem jutottak az eszembe az eredeti változatok, annyira dögösen szólt ott aznap minden, a zenekar egésze is és külön-külön a szólók is, a két saját szám különösen. A közönség végig vette az adást.

Igazi fúziós hangulatú volt a Fender Rhodes zongora hangzása. Tálas Áronnal a nyergében jó párosítás volt ezzel a hangszerparkkal, a plusz ütősök is mind hozzátettek valami bizsergető, latinos lüktetést a soundhoz, Tóth Pistivel az élen az egész ritmusszekció végig a vállán vitte az egész zenekart, vendégszólistával együtt.

Egy ilyen bulit nehéz űberelni, itt mindenki maximumot nyújtott – és kapott is. A koncert óta eltelt időben naponta eszembe jut a koncert hangulata és a hangzása, úgy gondolom, jó lenne megosztani ezt a földbe döngölő élményt máskor is, esetleg nagyobb közönség előtt.

Még az is kiderült a végén, hogy Tóth Pistinek ez volt a 34. születésnapja, de ez nem baj. Csak ismételni tudom magam, amit Fekete Pisti tavaly novemberi, szintén születésnapi koncertje után is mondtam: nem bánnám, ha ezentúl akár hetente ünnepelnénk ilyen zenészekkel, ilyen zenékkel, így.

A „Dauerfeuer”-t végrehajtó zenekar:

Trombitasor:
Bacsa Zoltán
Benedek Áron
Pecze Balázs   
Táborszky Bence

 Harsonások:
Barbinek Gábor
Papp Mátyás
Sztán Attila

 Szaxofonkórus:
Ávéd János
Dennert Árpád
Meleg Tamás
Papp Márton
Zana Zoltán
Atyimó Ferenc – tuba

Billentyűsök:
Ocsovay Damján
Tálas Áron

Basszusgitár:
ifj. Tóth István

Dobok, cintányérok és kismillió ütőhangszer:
Csízi László
Juhász Márton
Richter Ambrus
Szabó Dániel Ferenc
Vendégszólista: 
Varga Dániel – altszaxofon

Az elhangzott számok címeit és a sorrendet az élmény hatása alatt sajnos nem írtam fel a koncerten, ezért utólag próbáltam összegyűjteni ezeket az információkat. Külön köszönet ifj. Tóth Pistinek, Pecze Balázsnak és Juhász Marcinak a segítségükért.

Barbary Coast – Jaco Pastorius
Havona – Jaco Pastorius
Sly – Herbie Hancock
The Bait – Juhász Márton 

Liberty City – Jaco Pastorius
Black Market – Joe Zawinul
Butterfly – Herbie Hancock
Actual Proof – Herbie Hancock
Brian’s Tea – ifj. Tóth István

Opus Jazz Club, 2025. február 19.

 Fotó: Sztraka Ferenc

Pontos leírást ITT talál.