A 2017 októberében indult rendezvénysorozatot a BJC vezetősége a kezdettől felkarolta, a klub programjába kerülve megvalósulhattak az eredeti tervek szerint évente három alkalommal, januárban, májusban és októberben a borkóstolóval társított koncertek. Ez a téli, tavaszi, őszi, évszakonkénti szisztéma bevált és 2020-ig zökkenőmentesen folytatódott is. A járvány aztán ez esetben is felforgatott mindent, de a kényszerpihenő után visszaállhatott a rend, és a közönség érdeklődése is töretlen maradt. Mindhárom idei rendezvényre jó részt már elővételben elfogytak a jegyek, köszönhetően annak, hogy a zenei kínálatba a hazai jazz gazdag palettájáról az először fellépett Koós-Hutás Áron E.T. Project óta továbbra is új színeket, különböző stílust bemutató muzsikusokat választanak, egyre több alkalommal kötődik lemezbemutató a rendezvényhez, emellett természetesen a bor, valamint a borkorcsolya kínálat is mindig újdonságot hozott, - most például különleges mézeket kóstolhattunk - és minden alkalommal az ország más-más tájegységeiről hívtak borászokat, mindig új pincészetekkel ismerkedhettünk meg.

Dávid Dani a Glass of Jazz ötletgazdája és főszervezője megemlítette, idén először próbaként vidéken, és ráadásul nyáron is koccinthattak a jazzrajongók az eddig fővároshoz kötődő rendezvényen. Júliusban Szegeden két zenekar is fellépett a Hági Udvarban, és a lemezbemutató sem maradt el. A Hajdu Klára Quartet Borbély Mihállyal tavaly tavasszal megjelent "Fúvom az énekem" lemezüket adta elő, előttük és utánuk a szegedi Silva Jazz Duo, Szabados-Tóth Bálint szaxofonos és Héjja János gitáros hangulatos játéka hozta lázba a közönséget. Dani hozzátette, a választás nem volt véletlen, hiszen Hajdu Klára is a város szülötte, de a siker elsősorban persze a jó zenének volt köszönhető, amelyhez a kulináris élvezetekről gondoskodó közel 15 hazai pincészet, és számos gasztronómiai képviselő is hozzájárult. Szeged bekerült a Glass of Jazz jövő évi naptárába, és a nyári időszakban több vidéki nagyvárosunkba is elindítják majd a rendezvénysorozatot.

Este nyolcra a nézőtér megtelt, a közönség a poharak tartalmán kívül a jazzt is meg akarta ízlelni, de a BJC becsületére írandó, kezdetektől a kizárólag a jazzre szomjas betérőkre is gondoltak, ők a hazai előadóknál szokásos tarifáért válthattak most is jegyet. Instrumentális bevezetővel kezdődött a koncert, Gyárfás István, Dennert Árpád és Soós Márton örömzenéje egyből a sokak által nosztalgiával emlegetett swing életérzést idézte meg. A nagy tapsok közepette színpadra lépő Lukács Eszter már az első dalával, az Ella Fitzgerald énekelte Frank Foster slágerrel tovább erősítette ezt, megidézve azt a korszakot, amikor a jazz egyeduralkodónak számított a hétköznapok után önfeledten kikapcsolódni, táncolni, és alkalmanként egymáshoz simulni vágyó tömegek körében. A „Shiny Stockings” fülünkben élő nagyzenekari változatai után érdekes volt a dalt dobnélküli trióra hangszerelt változatban hallani, de hiányérzetünk nem lehetett.

A lemez sorrendjét követve következett Artie Restnick és Kenny Young szerzeménye, a „The Trouble with Me Is You”, melyet Nat King Cole korabeli verziója után a közelmúltból is megismerhettünk Samara Joy szintén dobnélküli feldolgozásában. Mint ahogy a standard számok majd mindegyike, ez a dal is a szerelemről szólt, és mint Eszter elmondta, ezekből a számukra kedves darabokból válogattak, és próbálták kicsit saját képükre formálni, egyedi hangszerelésben eljátszani az egész lemezen. Az egyedi hangszerelésük egyik gyöngyszeme, a lemez címét adó Marcos Valle kompozíció, a „So Nice” lett, eredeti címen „So Nice Summer Samba”, amelyhez már a lemezen is játszó vendégmuzsikus, Szalóky Béla is csatlakozott.

A dobot feledtető bőgő-gitár ritmusszekció a megszokottnál lassabb tempót diktált, a két fúvós szinte fülünkbe súgta szerelmi vallomását, a fojtott erotikát az ének még bujává tette. Fats Waller és Andy Razaf szerzeménye, az izzástól fűtött, perlekedő „Blue Turning Grey Over You” Billie Holiday előadásában vált ismertté, ez a modernebb feldolgozás az eredeti értékeit megőrizve szólalt meg. Ezután a mély érzelmekbe való elmerülést hozó ballada egyvelegben a David Mann, Bob Hilliard és a Hoagy Carmichael, Ned Washington szerzőpáros „In the Wee Small Hours of the Morning” és a „The Nearness of You” című kompozícióit finom átmenettel egybe játszották, végül az andalgásból pezsgő ritmusokra váltva, egy lemezen nem szereplő bónusszal zárták az első részt.

A borkóstolásból visszatérve a jazz-kóstolóba az „It don’t mean a thing”, Duke Ellington 1931-ben írt híres szerzeményének zenekari változata fogadott. Ha egy távoli bolygóról érkezettnek meg akarnám mutatni, mi a swing, nagy valószínűséggel ezt a számot választanám, minden benne van, amit ez a zene képvisel. Az 1930-ban Jimmy McHugh komponálta „Exactly like You” az énekesnő, Dorothy Fields dalszövegével Lukács Eszter előadásában frissebbé vált, amihez Dennert Árpád parádés szaxofonszólójára parádésan válaszoló Gyárfás István, majd a párbeszédbe kapcsolódó Soós Márton remeklése is hozzájárult. Cole Porter az 1953-ban bemutatott Kánkán című musicaljének betétdala, az „It’s Alright with Me” még gyorsabb tempót hozott, amit Soós Márton könnyed eleganciával biztosított, biztos alapot nyújtva Eszter énekének, valamint a frenetikus gitár és szaxofon szólóknak.

Két híres, legendás filmből ismert, legendás dal is felkerült a lemezre. Minden idők legtöbbet játszott filmzenéje, az Óz, a nagy varázslóból Harold Arlen és Yip Harburg örökzöldje, Judy Garland feledhetetlen előadásában ismertté vált „Somewhere Over the Rainbow” és az „It Had to Be You”, egy 1924-ben komponált Isham Jones - Gus Kahn dal, amely ugyan több filmben is elhangzott, de igazán 1942-ben, a legendás „Casablanca” című filmben a zongoristát, kvázi saját magát játszó Dooley Wilson énekével vált slágerré. Mindkettő hallatán kissé párásodtak a szemek, én az „It Had to Be You” közben talán még Humphrey Bogart cigarettafüstjét is éreztem.  

A duóban, gitárkísérettel énekelt „Hymme á L’Amour”, Edith Piaf sanzonja az örök szerelem diadalát hirdetve gyönyörű lezárást adott a lemeznek, de a koncerten jól érezték, hogy valami ütőssel kell búcsúzniuk a közönségtől. Szalóky Bélával kiegészülve a „Route 66” vastapsot és ráadást hozott, így a „How high the moon” után jött az utolsó meghajlás.

Lukács Eszter a Kőbányai Zenei Stúdióban Berki Tamás tanítványaként vált jazzénekesnővé. Immár két évtizedes pályafutása elején is már kitűnő muzsikusok kitűnő formációiban tűnt fel, a 2nd Floor Jazz Quartettel Monacóba is eljutott. A mostani társai közül sok éven át Gyárfás Istvánnal duóban a Ladó Caféban lépett fel, és természetesen „hangja” párja, Dennert Árpád négy velejéig jazz őrült férfi és egy hang alkotta ArpiShow zenekarának, 2021-es lemezük a Native DSD oldalán az év albuma lett a swing/jazz kategóriában. Ennek a zenekarnak a koncepciója megegyezik a Jazz Core néven alapított zenekaréval, ahová Eszter egy közös, bensőséges házi zenélésre Soós Mártont is felkérte, így a gitár és szaxofon mellett bőgő is gazdagította a hangzást, stabil alapot adva a zenének. „Nem csak szórakoztatunk, hanem egy korszakot képviselünk.” – olvasható az ArpiShow honlapján, és lényegében a koncerten Eszter is így foglalta össze küldetéstudatukat bevezetőjében. Ehhez a kötetlen, szeretetből fakadó zenéhez sikerült megnyerniük Szalóky Bélát, akinek zenei világa sokban egyezik az övékével, és játéka velük együtt hitelesen idézte meg a jazz talán legnépszerűbb, legtöbb emberhez eljutó korszakát. Azt a zenét, amely Amerikából indulva Európa szabad országaiban is végigsöpört, amit mi kortársként nem élhettünk át, mindig megakadt a határon, a II. világháború előtt is, és után is. A swing, az életstílus, az életérzés, melyet kétségkívül a zenével lehet leginkább bemutatni, egy jó ideig úgy tűnt, végleg leáldozott. Nem halt ugyan ki, de árnyékba, múzeumba került. Ma sok minden reneszánszát éli, nincs egyeduralkodó irányzat, együtt él a jazz hihetetlenül kiterjedt valamennyi ága. 

A swing is feltámadt, és ahogy ezen a koncerten magam is megbizonyosodhattam, a túlnyomó részt fiatalokból álló hallgatóság szívét is elérte Lukács Eszter és kiváló zenekarának köszönhetően.

Budapest Jazz Club, 2023. október 19.
Fotó: Somogyvári Péter