A ma ránk zúduló információáradat közepette a jó indulattal üde színfoltoknak nevezhető szembejövő törmelék között időnként mérföldkövekkel is találkozhatunk. Súlyukból adódóan nem a kedvező széljárás sodorta elénk, jól esik megpihenni, feltöltődni mellettük. Megtalálni a magunk csendjét, amit csak a zene adhat. Fekete-Kovács Kornél februárban a BMC gondozásában megjelent „Different Aspects of Silence” című lemezén társaival segít megtalálni elveszített csendjeink hangjait.

Két szenzációs koncert, két kitűnő zongorista vezette két szenzációsan játszó zenekar, két csodálatos énekesnővel, és végig óriási hangulat – röviden így foglalható össze a Budapest Jazz Club az újév első szombatján rendezett 16. születésnapjának programja. Tizenhat év alatt a BJC mozaikszó három betűje fogalommá vált, a kezdetektől a mai napig meghatározó szerepet játszva a jazz népszerűvé tételében, a főváros kulturális életének fontos része lett. A január eleji születésnapok évről-évre piros betűs ünnepé váltak minden zenésznek és jazzrajongónak, idén is ingyenes koncerteken közösen ünnepelhettük a klub fennállását, az általunk szeretett műfajt, és a végén a hagyományoknak megfelelően, a „Happy Birthday” dallamai közepette a torta is megérkezett.

A Harmónia Jazzműhely szokásos jazzpéntekjén ezúttal az Óévet is búcsúztatták a Budapest Jazz Club egyik legrégebbi és legnépszerűbb műsorszállítói. Az évzárón a csaknem egy évtizede Koppenhágában élő Bolla Gábor kvartettjével lépett fel, és ahogy előző hazalátogatásai során megszokhatta, most is színültig telt nézőtér, teltház fogadta. Mind a közönség, mind a szakma részéről a fokozott érdeklődés természetesen a zenekar tagjainak is szólt, hiszen valamennyien a hazai jazzélet meghatározó muzsikusai. Szakcsi Lakatos Róbert és Orbán György érdemeit nem hiszem, hogy ezen a fórumon taglalnom kéne, de Éles Máté a fiatal korosztály egyik legkeresettebb dobosaként is már hozzájuk sorolható.

Vasárnap a Tzumo Trio koncertjével zárult a Szentandrássy István Roma Művészeti Galériában a Nemzetiségek Napja alkalmából rendezett program, és egyben ezzel a koncerttel indult a galéria havi egy jazzkoncertet ígérő „sorozata” is. Koradélutántól Joka Daróczi János, a TEF főigazgatója köszöntőbeszéde után többek között az autentikus roma zenét játszó EtnoRom együttes, Esztergomból és Szolnokról érkező gyerekek előadásában egy romani - magyar kétnyelvű betlehemes műsor, Szegedi Tamás színművész és Hegedűs József gitárművész zenés-verses előadása várta az érdeklődőket, akik Ferkovics József kiállított műveit egy rendhagyó tárlatvezetésen is megtekinthették.

A FB hírfolyam átnézése során egy különleges hely, különlegesnek tűnő programajánlatán akadt meg szemem görgetés közben. Az Opera háta mögül induló Lázár utcában nemrég nyílt sörfőzde péntek este nyolctól egy amerikai szaxofonos koncertjét ígérte. Ráadásul a jazz lágy ágazatait jelölő „smooth” után illesztett „e” némi utalást sejtetett a stílus fonákját mutató „Smoothe Jazz at Bikini Bottom”, nálunk SpongyaBobként ismert rajzfilmsorozatra. Colin Cunningham neve is ismerősen csengett, de nem zenei körökből. Egy kis „guglizás” után azonban majdnem minden kiderült.

Az utóbbi években egyre többször halottam zenészkörökben áradozni a veszprémi Papírkutyáról. Privátbeszélgetésekben, FB posztokban, idővel itt-ott megjelent beszámolókban is felsőfokú jelzőkkel illették a három éve nyitott, és azóta a jazztudatba egyre jobban beépülő helyet. Felkeltette érdeklődésemet, vártam az alkalmat egy látogatásra. Amikor észrevettem, a következő fellépő egy trió lesz, - ráadásul nem akármilyen - remélve, hogy beférek a mikrobuszba, a régi barátság jegyében lecsaptam a lehetőségre. Hétfőn este héttől a háromgenerációs trióvá bővült kétgenerációs Egri a négyzeten duó adott koncertet. A bőgős apához és zongorista fiához ezúttal a legendás dobos, Kőszegi Imre csatlakozott.

Ez az egyik legkedvesebb hely számomra az egész világon! - köszöntötte mosolyogva az új zenekarával fellépő Jonathan Kreisberg a közönséget a „Világsztárok a Budapest Jazz Clubban” sorozat égisze alatt létrehozott New York Jazz Fesztivál második koncertjén. Szavai és mosolya őszinte volt, mindkét eddigi koncertjéről kellemes élményeket őrizhet, és ahogy 2017 novemberében a legendás Hammondos, Dr. Lonnie Smith triójával, majd 2018 tavaszán már saját kvartettjével, most is teltház fogadta a Hollán Ernő utcában. Az öt éve itt járt formációból csak a dobos, Colin Stranahan tért vissza, a november 5-én indult európai turnéra a zongorista Marco Churnchetz és a bőgős Phil Donkin került az utazócsapatba.

Az őszi JazzFest Budapest zárónapján Patricia Barber lépett fel zenekarával az előző három nap koncertjeinek helyszínén, az Erkel Színházban. A zongorista-énekesnő hónap elején indult európai turnéján Párizs, majd Wroclaw után, kedden érkezett Budapestre, és még aznap exkluzív, zenés vacsorára, majd ezt követően vele és muzsikustársaival való kötetlen beszélgetésre is lehetőséget kínáló koncertet adott tehetősebb rajongóinak az Aria Hotelben. Szerdára esett, november 8-i, 68. születésnapját kipihenve, csütörtökön frissen fitten és megőszülve köszönthette hét év után az őt lelkesen fogadó hazai közönséget.

A hazánkba rendszeresen visszajáró Richard Bona az őszi JazzFest Budapest harmadik fellépőjeként ezúttal új zenekarával érkezett, melyben egy olasz gitáros, Ciro Manna mellett francia muzsikusok, a trombitás Alex Herichon, a billentyűs hangszeren játszó Mica Lecoq és a dobos Nicolas Vicarro kaptak helyet. Ahogy ezen a fesztiválon megszokhattuk, őket is teltház fogadta, ezúttal is színültig megtelt az Erkel Színház nézőtere. 

Teltházas koncertről írunk akkor is, mikor a nézőtéren azért akad pár szabad hely. Kedden, az őszi JazzFest Budapest második napján az egy szál gitárral fellépő Snétberger Ferenc koncertjén az ország legnagyobb, a hivatalos adatok szerint 1819 ülőhelyes nézőterén a földszint, az emelet, az oldal páholyok minden székén ültek. A székhelyét 1988 óta Berlinbe helyező, de Budapesten is itthon-otthon lévő Kossuth- és Liszt-díjas, a közelmúltban a Német Jazz-díjjal is kitüntetett gitárművészünk színpadra érkezését is vastaps fogadta, és a négy ráadással közel kétórás játék után, állótapsos ováció közepette inthetett búcsút a közönségnek.