Kerekes György építészként dolgozott, miközben nagy jazzrajongó volt, sőt zongorán játszott is jazzt. Pallai Péterrel a véletlen sodorta össze 1999-ben, ami után együtt kezdtek rádiózni, majd koncerteket szervezni. A Pernye András-díjas szervezőt kerek évfordulója kapcsán, főként erről a több mint két évtizednyi korszakról kérdeztem.

• Irk Réka / Jazz.hu: Miért nem lett a fő foglalkozásod jazz-zenész?
• Kerekes György: Több apró oka volt. Amikor én még kissrác voltam, nagyon kevés profi jazz-zenész volt a pályán”, többségük roma muzsikus, akik éjszakai bárokban zenéltek. A szüleim (jogosan) ellenezték, hogy éjszakai bagoly legyek, ráadásul a muzsikusok nem is kerestek jól. Mivel kevés jó jazzmuzsikus volt, tanulni sem volt kitől. (Az első igazi jazztanár Gonda János volt a hatvanas években.)  
  A politika (a szocialista) a nyugat métejének tekintette a jazzt, minőségi jazzt csak kevesen mertek játszani. Azokban az években jazzklub alig, és főleg Budapesten működött. Ilyen volt a Dália és az Építők klubja. Kiváló zenészek próbálkoztak jazz-zenét játszani, csak néhány közülük: Vukán Gyuri, Deseő Csaba, Garai Attila, Pege Aladár, Pecek Lakatos, Szabados György, Kőszegi Imre, Szakcsi, Berkes Balázs, Kovács Andor… Remek zenét játszott a Garai Attila trió a Szabadság szálló halljában szombaton délutánonként. Ezek a zenészek hősök voltak, akik az ellenszélben is kitartottak a jazz mellett. Na és amikor először meghallottam Oscar Petersont játszani, rájöttem, hogy az én tudásom sehol nincs a korszak zenészeinek tudásától, és soha nem is érném el. Hát - többek között - ezért nem lettem zenész.
  A hatvanas években a zenében forradalmi változás indult el Angliából a popzene (ahogy itthon mondják: a beat zene) széles körben és gyorsan hódított. Ami különös volt, hogy sok fiatal zenész jelent meg a színpadokon, a klubokban, és tőlük magas színvonalú kompozíciók születtek. Egyre több jazzlemezhez lehetett hozzájutni, a nyugatra gyakran járó sportolók, művészek rendelésre hozták be a legjobb lemezeket. És nem csak a nyugati lemezek között jelentek meg a keleti országokban készített lemezek, de pl. kiváló jazzt adott ki az Amiga és a Supraphon is. Ami engem illet, próbálkoztam jazzt játszani, de a magasabb színvonalú zene több tanulást és gyakorlást igényelt volna. 

 Gyuri középen, a billentyűs hangszer mögött.

• Irk Réka / Jazz.hu: Kik voltak még a 60-as és 70-es években a külföldi és a magyar jazz-zenész kedvenceid?
• Kerekes György: Kevés volna ez a papír, ha fel akarnám sorolni a hazai és külföldi kedvenceimet. Fentebb már említettem néhány kiváló zenészt, akik már a 60-as években bemutatkoztak a hazai és nemzetközi koncerteken. Ha tehettük elmentünk Lengyelországba a varsói jazz jamboree vagy a sopoti dalfesztiválra, itthon Székesfehérváron, Debrecenben tartottak jazzfesztiválokat.

• Irk Réka / Jazz.hu: Hogyan alakult a jazz helyzete a 60-as, a 70-es és a következő években itthon?
• Kerekes György: A jazz helyzete hazánkban is enyhült. A politika kénytelen volt elfogadni, hogy a jazz széles körben hódított. A popzene “kitermelt” sok fiatal tehetséges zenészt, akiknek az elődeiknél sokkal több lehetőség állt rendelkezésükre. Hatalmas lépés volt a hazai jazz fejlődésében, hogy Gonda János létrehozta a jazztanszéket, ahol egyetemi színvonalú oktatás folyt.

• Irk Réka / Jazz.hu: Melyik irányzat fogott meg a 70-es évek előtt, és azután? Változott idővel az ízlésed?
• Kerekes György: Erre a kérdésre nehezen tudok válaszolni, mert a jazz, mint a “tiltott gyümölcs” sokkal édesebb volt, mint több más zene, amit hallgatni lehetett a hatvanas és hetvenes években. De, a kedvedért néhányat kiemelek. a különböző időszakokból: A 20-as évek legnagyobb művésze volt Louis Armstrong, a máig ható zenéjével. A következő óriás volt a swing korszak létrehozója Fletcher Henderson, a big band zene legjelesebb képviselői: Count Basie és Duke Ellington, őket követték a bebop fiatal zsenijei: Charlie Parker, Dizzy Gillespie, Thelonious Monk. Az ötvenes években futott fel a klasszicizmus képviselője Dave Brubeck és a quartetje, Miles Davis a cool és a maga által létrehozott több stílusfajta mestere, a jazz nagy megváltója John Coltrane. A 70-es években újabb nagy fordulat következett be a jazz folyamatában: egy, teljesen újszerű, minden szabálytól eltérő jazzstílus, a free legjelesebb képviselője: Ornette Coleman. 
  És most még a töredékét sem írtam le annak a sok ezer muzsikusnak, akiket szeretek, akiket bármikor szívesen hallgatok, legyen: a swing stílus, a bebop, a cool, a klasszicizmus vagy a jazz-rock.

• Irk Réka / Jazz.hu: Volt ambíciód azelőtt, hogy Péterrel megismerkedtél ahhoz, hogy jazzkoncerteket szervezzél vagy jazzről beszélj rádióban? Hogyan jött egyáltalán az ötlet?
• Kerekes György: Nem voltak ilyen ambícióim, kielégített a foglalkozásom, szerettem az építészetet. Mint fentebb említettem, szerettem a jazzt hallgatni, a lemezeket gyűjtöttem, koncertekre szívesen jártam. Péterrel egy forró szaunában ismerkedtem meg, ahol egy barátommal éppen a jazzről beszélgettünk. Péter bemutatkozott: Bobby Gordon (a hangját megismertem. Ő volt Pallai Péter, a BBC zenés műsorainak szerkesztője, műsorvezetője, akit gyakran hallgattam). Rögtön adott volt a közös téma. Néhány hónappal később Péter megkérdezte, volna-e kedvem rádiók számára jazzműsorokat készíteni. Izgatott a feladat, elvállaltam. A műsorokat egyrészt a Civil Rádió, másrészt a Fix rádió adta le.
  Később a Nyitott Műhely vezetője Finta Laci kért fel bennünket jazz előadások, koncertek szervezésére. Amikor a Nyitott Műhelyt el kellett hagynunk, kerestünk új helyszínt, így jutottunk el a mostani helyünkre, a Budapest Jazz Clubba. Amikor ide jöttünk, már volt tapasztalatunk a szervezésben. Az elmúlt időben sok zenésszel megismerkedtünk, nagyon jó kapcsolatot építettünk ki a többségükkel. Péterrel továbbra is szerveztük a közös londoni 606-os és a budapesti BJC koncerteket.  

• Irk Réka / Jazz.hu: Miért tartod fontosnak a Harmónia Jazzműhely munkáját?
• Kerekes György: A jazz az egyik hobbim. Fontosnak tartom, hogy sokak számára eljusson ez a különleges, sokoldalú, művészet. Meggyőződésem, hogy a jazz a legmodernebb, legkorszerűbb zene.

• Irk Réka / Jazz.hu: A Jazz.hu portálon a jazztörténeti sorozatodban a legfontosabb jazzlemezeket vetted sorra, hogy azokon keresztül a kort és az akkori jazz-zenét megismertesd a hallgatókkal. Hogyan válogattad össze a bemutatandó albumokat?
  Lesz folytatás?
• Kerekes György: Részben a rádióműsorok, részben a különböző jazztörténeti előadások anyagait fejlesztettem tovább. Így jött létre a Jazzportrék I. és a Jazzportrék II. A célom az volt, hogy minél több oldalról mutassam be a művészek életét, a korszak társadalmi és gazdasági viszonyait, a kort, amelyben éltek.
  A könyvekben szerepelnek a különböző stílusok kiemelkedő személyiségei. (lásd fenn)

• Irk Réka / Jazz.hu: Mit gondolsz, mennyire változott a jazz-zene az évek folyamán? Hogyan látod a mai fiatal jazzgenerációt?
• Kerekes György: A jazz a társadalommal, a technikával együtt folyamatosan alakul. A társadalom hatással van a művészekre, ahogy a művészek hatnak a társadalomra.

• Irk Réka / Jazz.hu: Van olyan jazzkönyv, ami nagy hatással volt rád?
• Kerekes György: Igen, kettő: Pernye András 1962-ben megjelent A jazz című könyve, remek anyaggal. Gimnazistaként izgalommal hallgattam a könyvet a rádióban. Ez volt az első magyar nyelvű összefoglaló a jazzről.  Rendkívül alapos, sokoldalú, érdekes könyv. A másik, Gonda János által írt Jazz.

• Irk Réka / Jazz.hu: Melyik az a 3 jazzlemez, amit egy lakatlan szigetre magaddal vinnél?
• Kerekes György: Biztosan vinnék a zongorista Bill Evanstól, akit nagyon kedvelek. Aztán Count Basie zenéjét és valamelyiket Chet Bakertől.

Isten éltessen sokáig Gyuri a Jazz.hu szerkesztősége nevében, jó egészséget és még sok jó jazz-zene hallgatását kívánjuk!

Fotó: BJC, Kerekes György, Sztraka Ferenc