Talán nem feltétlenül kell nagyobb jelentőséget tulajdonítani annak, ha igazán nagy „márkánál” jelenik meg valakinek a lemeze, de azért az vitathatatlan, hogy az Impulse! kiadó neve nem hangzik rosszul a jazz világában. Gondoljunk csak a 60-as évek kiemelkedő albumaira John Coltrane, McCoy Tyner, Pharoah Sanders albumaira, de még napjainkban is rangot jelent, ennek a label-nek az „istállójába” tartozni. Ted Poor itt tárgyalandó lemeze pedig itt került kiadásra. Bátran nevezhetjük szerzői lemeznek, hiszen a kilenc szám kétharmadát Ted Poor jegyzi, hármat pedig altszaxofonosa, Andrew D’Angelo. Érdekes, hogy egy szám kivételével mindegyiket Poor és D’Angelo dominálja, olyannyira, hogy szinte duó-felvételeknek tűnnek, olyan mértékben uralják a hangzást. De ez egyáltalán nem zavaró, főleg azok számára, akik kedvelik a jazz-rock intellektuális változatát, nevezetesen az indie-rockot. Akik a mainstream jazzt, a hard-bopot keresik, azoknak nem ajánlanám, viszont aki nyitott az experimentális irányok felé, azoknak nagy örömükre szolgál ez az album. Ahogyan említettem már a minimalista, repetitív számok egyszerű szerkezete, felépítése nélkülözi a jazzben megszokott hangszeres szólókat, így a többi kísérőzenész szinte észrevétlenül van jelen. A két domináns játékos esetében világosan felismerhető a nagy mesterek hatása, azaz Ted Poornál Jack De Johnette, D’Angelonál pedig Ornette Coleman. Egyébként Ted Poor „referencialistája” meglehetősen gazdag. A New York állambeli Rochesterben 1981-ben született dobos olyan nagy nevekkel játszott, mint Bill Frisell, Pat Metheny, Kurt Rosenwinkel, Mark Turner vagy Chris Potter. Ugyanakkor kedvenc jazzdobosai között a modern jazz korai korszakának ütőseit említi, nevezetesen Billy Higgins-t Sonny Rollins partnereként, vagy Philly Jo Jones-t a korai Miles Davis együttesekből.
A lemezen minden, tehát a hangszerelések is a zenekari tagok munkája. Összességében egy szeptett formációról van szó, a teljes „stáblistát” az írásom végén olvashatják. Az ifjú zenészek nevei aligha ismertek mifelénk, de másutt se nagyon. A helyzet ugyanis az, hogy ma már hihetetlenül széles a képzett, „lemezérett” művészek sora bárhol a világon. Hiába, újabb és újabb generációk nőnek bele a művészetek világába…
Ami kissé bosszantó, hogy – miközben az internet világában sok-sok információ beszerezhető – miért nem kap a „fogyasztó” némi információt egy rövid „liner notes” formájában a legfontosabb tudnivalókról, ha már egy 8 oldalas szép kiállítású füzet kíséri a korongot. És ez a jó szokás futótűzként terjed az ECM-től az Impulse!-ig, a Blue Note-tól a Concordig.
Impulse!, 2020
- Emilia
- Only You
- Kasia
- To Rome
- New Wonder
- At Night
- United
- Push Pull
- Reminder
Ted Poor - dobok, ütőhangszerek, zongora, harmónium
Andrew D’Angelo - altszaxofon
Balke Mills - gitár, akusztikus bőgő, zongora, harmónium
Sebastian Steinberg, Paul Kowart - akusztikus bőgő
Andrew Bird - hegedű
Rob Moose - hegedű, brácsa, cselló