1971-ben Jávori Vilmos dobossal fél évig az Egyesült Államokban vendéglátózott, aminek eredményeként az első magyar zenész lett, akinek kintről hozott, saját Fender zongora volt a birtokában. Az a hangszer, amely nagy lökést adott nyugaton a fúziós jazz kialakulásának, és itthon sem múlt el nyomtalanul a hatása. Szakcsi jelen volt a Mahavishnu egyik korai koncertjén, és nagy hatást tett rá Jan Hammer játéka, továbbá a hegedű-gitár hangzása a zenekarban.
Hazatérve elhatározta, hogy létrehoz egy hasonló zenekart, és rövid időn belül összeállt az első Rákfogó. Szakcsi a billentyűknél, Kathy Horváth Lajos hegedült, Babos Gyula gitározott, Jávori Vilmos dobolt, Lakatos „Bögöly” Béla basszusgitározott. Nem sokkal később újabb tagcserék történtek, és – sajnos csak átmenetileg – kialakult a legendás együttes, a Szakcsi-Babos-Kőszegi-Orszáczky-Ráduly ötösfogat. Zenéjükre nagy hatással voltak a kor jelentős fúziós alakjai, a Weather Report, a Mahavishnu és természetesen Miles Davis.
Orszáczky és Ráduly hamarosan távoztak, és ezzel a formáció megszűnt. A ’80-as évek elején a három itthon maradt zenész megpróbálta újjáéleszteni az érzést, és Saturnus néven két nagylemezt megjelentettek, de bármilyen jól is szólt ez a zenekar, a folytatás elmaradt.
2016-ban aztán megtörtént a csoda, a Rákfogó ismét életre kelt, Szakcsi, Babos és Kőszegi mellett – a szaxofont helyettesítő – trombitán Fekete-Kovács Kornél, valamint bőgőn Orbán György szerepelt az alakulatban, amely Babos Gyula sajnálatosan korai halála után egy darabig nem lépett fel…
A továbbiakban időnként Fenyvesi Márton játszott gitáron, majd elérkeztünk 2022. szeptember 10-hez, amikor is az AVL-Érdi Jazz Fesztivál programjában lépett fel az együttes Szakcsi Quintet néven, Juhász Gábor gitárossal, első alkalommal ebben az összeállításban.
A konzervatív jazzkedvelők megnyugtatására már előre elárulom, hogy bár a repertoár a valaha volt legnagyobb szerzők műveiből állt (Zawinul, Miles Davis, John Coltrane), az előadásmód a mai ízlésnek megfelelő, modern hangzású és nem utolsó sorban remek hangszerelésű volt. Ez utóbbi nagy hozzáértést igényelt, hiszen gitár és trombita helyettesítette a szaxofont. A quintet tagjai a legjobbak közül kerültek ki, tudásuk legjavát adták, ez végig érződik a felvételeken. A feldolgozások során természetesen gyakran előjöttek az ismert motívumok, dallamok, amikre aztán jobbnál-jobb improvizációkat hallhatott a közönség, és remélhetően még többen fogják, akik megvásárolják ezt a remek CD-t.
A nyitó felvétel a „Boogie Woogie Waltz” Joe Zawinul szerzeménye, ami a Weather Report korai, „Sweetnighter” című lemezén szerepelt. A zenekarvezető végig Fender zongorán játszik, egy - a szám vezető dallamából kiinduló - csodaszép improvizációt hallhatunk tőle azt követően, hogy Juhász Gábor befejezte a szólóját. Ez utóbbi engem John McLaughlin korabeli stílusára emlékeztetett, remek kezdés volt. Fekete-Kovács Kornél effektes trombitaszólója zárta a koncert első felvételét. Miles Davis standardizált „Solar” darabja következett, amiben ismét mindhárom szólista remekelt, és már kicsit többet hallhattunk a ritmusszekciótól is.
A záró felvétel a jazztörténelem egyik mérföldköve és csúcsa, John Coltrane „Love Supreme” című szerzeménye, illetve annak interpretációja. Ez utóbbi kifejezés fontos, mert természetesen nem hangról hangra lejátszott darabról van szó, hanem ennek a korszakot meghatározó műnek modern környezetbe helyezéséről, a most kiváltott érzések közönség felé tolmácsolásáról. Az alapmű Coltrane szaxofonjátékára volt alapozva, ezt most többször a trombita és gitár együttes hangzása helyettesítette. És meg kell mondani, hogy remekül. A bőgős Orbán és a dobos Kőszegi is több lehetőséget kapott, abszolút a lemez csúcspontja lett ez a feldolgozás. Alighanem Coltrane is elégedett lenne ezzel a korszerű változattal.
A Szakcsi Lakatos Béla Quintet: „Jazz Festival Érd” egy fantasztikus alkotás lett, amely nem búcsú lemeznek készült, de Szakcsi korai – néhány héttel a felvétel utáni – halála miatt egy óriási művész utolsó hanganyaga lett. Béla bácsi, ha tudta volna előre, hogy mi történik majd, biztos büszkén vállalta volna pályafutása záró lemezeként. Ennek a CD-nek minden gyűjtő polcán ott a helye.
Binder Music Manufactory & Jazzponthu Kulturális Alapítvány, 2025
Recording Engineer & Mastering: Tamás Horváth
Mastering: Károly Binder
Producer & Art Work: Réka Irk
Photo: Ferenc Sztraka, Miklós Lázár
Recorded live at the AVL-Érdi Jazz Fesztivál on 10 September 2022
CD was supported by Jazzponthu Cultural Foundation, Nemzeti Kulturális Alap & private donors.
Thanks for Bartók Rádió & Érd Médiacentrum.
- Joe Zawinul: Boogie Woogie Waltz
- Miles Davis: Solar
- John Coltrane: A Love Supreme
Szakcsi Lakatos Béla – Fender zongora
Juhász Gábor – gitár
Fekete-Kovács Kornél – trombita
Orbán György – bőgő
Kőszegi Imre – dob
Megvásárolható: Lemezkuckó, Kodály Zoltán Zeneműbolt, Rózsavölgyi Zeneműbolt
